Miért nem tudok lazítani?

Miért érzem úgy, hogy mindig feszültségben élek?

Érezted már azt, hogy bár minden rendben látszik körülötted, belül mégis feszült vagy? Mintha a tested nem tudna megpihenni, es állandóan pörögne az agyad? Ha igen, ne aggódj: nem vagy egyedül. Sokan élnek így, és gyakran nem értik, miért.

A folyamatos belső feszültség nem mindig látványos. Sokkal inkább furcsa az állandó nyugtalanság, ami kimerít, feszültté tesz, és megnehezíti, hogy igazán ellazulj.

Mi történik ilyenkor a testtel?

Amikor hosszú ideig stressz alatt vagyunk, az idegrendszerünk hozzászokik a folyamatos éberséghez. A test jelez, hogy készen kell állni, még akkor is, ha nincs konkrét veszély. Ez a jelzés lehet: feszes izmok, nyaki vagy vállfájdalom, gyomorpanaszok, felszínes alvás vagy állandó fáradtság.

Fontos megérteni: a test nem ellenünk dolgozik. Csak jelzi, hogy valami túl sok volt, túl hosszú ideig. A változás felé vezető első lépés, ha odafigyelünk a jelekre.

Mi tartja fenn a feszültséget?

Talán te is hallottad gyerekkorodban, hogy: „csak akkor pihenhetsz, ha minden dolgodat elvégezted,” „én is egész nap talpon vagyok mégsem panaszkodom,”  „oldd meg egyedül, ne légy tehetetlen” „erősnek kell lenned,” „ne terheld másokkal a problémád,” „a jó gyerekek nem kiabálnak,” „edd meg amit eléd tesznek, az afrikai gyerekek éheznek.” A gyerekként belénk nevelt szabályok felnőttkorban „belső kritikusként” jelentkeznek  és alaptalan büntudatot okozhatnak, amikor megpróbálunk saját igényeink szerint élni. Érdemes tudatosítani, hogy ezek nem egyetemes igazságok, hanem átvett szabályok.

Miért nem elég a pihenés? 

Lehet, hogy szabadságon vagy, vagy van szabadidőd, de a tested még mindig „készenlétben” van. Nem a külső körülmények okozzák a problémát, hanem a belső állapot. A testnek újra meg kell tanulnia biztonságosan megpihenni.

Ha magadra ismertél ezekben a sorokban érdemes egy pillanatra megállnod. Nem azért, mert baj van veled, hanem mert a tested és a lelked figyelmet kér. A változas gyakran nem nagy lépésekkel indul, hanem azzal, hogy komolyan vesszük ezezeket a jelzéseket.

Állj meg egy pillanatra, és figyeld meg: hol érzed most a feszültséget a testedben? Ne próbáld meg „eltüntetni.” Csak figyeld, és lélegezz lassan. Mondd magadban: „Most itt vagyok, és biztonságban vagyok.” Már ez az apró figyelem is segít az idegrendszerednek, hogy lassan elengedje a feszültséget. A tartós belső feszültség gyakran annak a jele, hogy  túl sokáig vittél egyedül olyan terheket, amelyekhez jólesne támogatást kapni. 

Nem muszáj egyedül megbirkóznod a feszültség. A pszichológiai kapcsolat biztonságos helyzetet nyújt, hogy megértsd, mi tartja fenn ezt az állapotot és hogyan tudsz lassan visszatalálni a belső egyensúlyhoz.

Érdemes feltenned magadnak a kérdést: mi az amit túl sokáig vittél egyedül?  És mi lenne az, amiben jólesne végre nem egyedül maradni?