Katherina K. Hauner, University Feinberg School of Medicine,
Normál körülmények között a félelem az üss-vagy-fuss reakciót váltja ki, ami abban segít az állatoknak, hogy gyorsan tudjanak reagálni a környezetükre. Az irracionális, vagy túlzott félelem egy tipikusan maladaptív viselkedés. Az emberekben egy indokolatlan, tartósan fennálló egy adott helyzettől (specifikus fóbia) egy túlzott mértékű dstresszhullámot tud elindítani, ami akár a napi életvitelt is akadályozhatja. A specifikus fóbia egy széles körben elterjedt szorongásos zavar, mely az amerikaiak 9%-át érinti élete során valamilyen mértékben. A leggyakoribb formái a kistestű állatoktól, bogaraktól, való félelem, bezártságtól, vértől, agy akár tűktől való iszonyodás.
Ahhoz, hogy a félelem ilyen mértéket ölthessen, genetikai és környezeti faktorok közrejátszására is szükség van. A genetikai meghatározottság mértékét 25 – 65% közé teszik a tudósok, miközben nem tudjuk, hogy mely gén(ek)hez kötött. Még nem azonosítottak olyat, hogy „specifikus fóbia-gén”, de nem is valószínű, hogy egy gén lenne felelőssé tehető. Valószínűbb, hogy különböző gének kombinációi tesznek egy-egy személyt fogékonyabbá a különböző pszichológiai állapotokra és zavarokra, mint amilyen a specifikus fóbia is.
A környezeti meghatározottságról szólva: Egy személy hajalmosabb egy fóbiát egy ijesztő életesemény után kialakítani, pláne, ha úgy érezte, hogy semmilyen kontrollja nem volt a történések felett. Az is, ha „csak” szemtanúként, csak hallgatóként értesültünk az eseményekről, hozzájárulhat a fóbia kialakulásához: Ha a TV-ben látunk egy repülőgép szerencsétlenséget, az is kiválthatja a repüléstől való félelem. Gyakran a fóbia eredetét is nehéz azonosítani, hiszen az emberek hajlamosak érzelmeik, félelmeik forrásait felületesen kezelni.
A tudásunk arról, hogy a fóbiák miként alakulnak ki, továbbra is homályos, ellenben óriási lépéseket tettünk a kezelés terén. Kognitív viselkedésterápiás módszerek sora áll rendelkezésünkre, melyek a leghatékonyabbnak bizonyultak a szorongás és a fóbiák kezelésében. Az expozíciós terápia esetében pl. a személy félelmének tárgyával néz szembe, hogy kioltsa a berögzült fóbiát. A szembenézés lehet konkrét, vagy adott esetben egy fotó megnézése, ahol félemének tárgyával kell szembesülnie. Szerencsére az esetek többségében a fóbiákat tudjuk úgy kezelni, hogy nem kell megérteni a kialakulásának okát, módját.
Forrás: http://www.scientificamerican.com/article/why-do-we-develop-certain-irrationa/
Komment írása