Megcsalás vagy izgalom a mindennapokban?

Esther Perel, a megcsalás pszichológiájával foglakozó pszichológus szerint, az emberek 70%-a érintett valamilyen formában a megcsalás témájában. Bár többnyire elítéljük a párunk megcsalását, mégis sokan megtesszük azt. Korábban elsősorban a férfiak léptek félre, hiszen szinte joguk volt szeretőt tartani a mostanit megelőző korokban. Mivel a nők, feleségek teljes mértékben függtek anyagilag és más tekintetben is a párjuktól, ezért nem volt lehetőségük arra, hogy elváljanak, hogy szabályozzák a születendő gyermekeik számát. Nem is igen érintkeztek másokkal, többnyire otthon voltak, izolálva a ház/lakás falain kívül zajló élettől. Feladatuk a gyermekek és a férjük ellátása volt elsősorban. Nem is beszélve arról, hogy erkölcsileg milyen megítélésben részesültek azok a nők akik félre léptek vagy elváltak. Ma a megcsalások közel felét követik el nők. Ez köszönhető annak, hogy a nők jogai megerősödtek, hogy közel hasonló lehetőségeik vannak az önálló életre, a kapcsolatok kialakítására stb., mint a férfiaknak. Ezzel összefüggésben a nők szexuális öröme is elfogadottá vált. Míg korábban a gyengébbik nem képvielői sokszor kénytelen-kelletlen vettek részt a szexuális együttlétben, ma már ugyonolyan fontos a nők orgazmusa is, mint a férfiaké. Visszakanyarodva írásom elejére teszem fel a kérdést, ha legtöbbünk nem szeretné megcsalni a párját, akkor vajon miért is tesszük meg ezt oly sokan? Míg korábban a házasságok elsősorban gazdasági szövetséget jelentettek, melyben a gyermekek felnevelése volt a cél, és nem feltétlenül a szexuális öröm illetve a szerelem, a mai kapcsolatok jóval kevésbbé köttetnek anyagi okokból. Azok házasodnak össze, vagy élnek párkapcsolatban, akik egymást választják, akik szeretik egymást szerelmesek egymásba. A mai kor embere sok szempontból választ a maga számára megfelelő embert. Szempontjai között van a közös értékrend, az érzelmi, intellektuális hasonlóság, összehangolódás, a testi harmónia és még sok más aspektus. Tehát nagyon sok funkcióban kell, hogy megegyezzünk ahhoz, hogy tartós kapcsolatban köteleződjünk el egymással. Ráadásul hosszú évtizedekre köteleződünk el egymás mellett. Húsz, harminc, negyven vgy még több évre is. Ilyen hosszú idő alatt rengeteget változunk mi is, a párunk is. Nagyon nehéz együtt változni, egy irányba haladni. Ezen kívül a rutin, a megszokás sokszor kizárja a kapcsolaton belül megélhető izgalmat. Nehéz e két dolgot egyszerre átélni. Márpedig a jó párkapcsolat sajátja egyszerrre mindkettő. Fontos számunkra, hogy partnerünk egy személyben adjon számunkra biztonságot, állandóságot, ugyanakkor mindig maradjon valami izgalmas, valami felfedeznivaló a másikban. Ezt szinte lehetetlen évtizedeken át fentartani, ha nem teszünk érte tudatosan. Gondoljuk csak el, mennyi időt fordítunk vállalkozásnkra, hobbinkra stb. Miért ne tehetnénk ezt a párkapcsolatunkkal is? Miért ne fedezhetnénk fel újabb és újabb dolgokat együtt, miért ne próbálhatnánk ki olyan dolgokat, amiket eddig még nem tettünk? Esther Perel szerint a párkapcsolatban megélt izgalom fentartása bár nagy kihívás, de egyáltalán nem lehetetlen küldetés. Az egymás iránt érzett kíváncsiság, a kölcsönös figyelem stb lehet a záloga a tartós kapcsolatoknak. Most, hogy a koronavírus miatt nagyon ingerszegény környezetben élünk, lemondtunk a változatos tevékenységekről, utazásokról, wellness hétvégékről stb, még fontosabb az egymás iránti érdeklődést fenttartani illetve a jelenlegi lehetőségek között minél izgalmasabb, ámbár hétköznapi dolgokat csinálni. Lehet például együtt főzni, elkészíteni egy finom koktélt, társajátékozni, filmet nézni, de az is fontos lehet, hogy továbbra is adjunk a külsőnkre. Lehetünk otthon is csinosak, öltözhetünk egyik nap ilyen, másik nap pedig más stílusban, hogy ezzel is változatosságot vigyünk a szürke hétköznapokba.