Megbocsátok, de nem felejtek? – avagy az egymásnak okozott sérülések helyes kezelése a párkapcsolatban

Zaklatott hangvételű hívást kapok – Róbert, aki több, mint 10 éve van házasságban Mónikával, nagyon elkeseredettnek és kétségbeesettnek tűnik. „Nagy a baj”, mondja a telefonban elhalkuló hangon. Mónika az elköltözést fontolgatja, de hajlandó még előtte eljönni párkapcsolati tanácsadásra – tud-e nekünk segíteni? Azt válaszoltam, hogy bízom benne, hogy tudom őket támogatni abban, hogy megtalálják a jelenlegi helyzetükre a legjobb megoldást, így időpontot egyeztetünk a következő munkanapra.

Ahogy elkezdjük az ülést és mesélnek a jelenlegi helyzetükről, valamint a kapcsolatuk főbb állomásairól, egy rendkívül intelligens pár benyomását keltik. Hamar kiderül, hogy Mónikának nagyon nehéz gyerekkora volt, és Róbert mélyen együtt érez vele, valahogy mégsem tudott számára a nehéz időkben az a támasz lenni, amire Mónikának szüksége lett volna. A hölgy rendkívül sok sebet hordoz magában, s a 2. ülésen már jó néhány alkalommal felemlegette ugyanazokat a fájdalmakat, amik többször előkerültek az első alkalom narratívájában is.

Róbert valóban több nem szándékos hibát elkövetett, de nagyon megbánta mindezt, s többször is bocsánatot kért ezekért a két ülés során is. Ezen a ponton tértünk rá a párral arra, hogy mit is jelent megbocsátani, s mit okozunk – nem csak a kapcsolatunkkal, de saját magunkkal is, ha ezt nem tesszük.

Mi is a megbocsátás?

Nagyon tetszik nekem, hogy mennyire különböző definíciókat lehet találni, ahogy az ember rákeres a megbocsátás szóra a böngészőjében. Lássunk párat ezekből:

A megbocsátás…

…. szó jelentése: büntetést elenged; elkövetett vétségért vagy hibáért járó megtorlásról lemond; sérelem viszonzásától eltekint.

… egy olyan érzelemfókuszú megküzdési mód – coping stratégia, amely interperszonális – vagyis személyek közötti – konfliktusokat, sérelmeket követően alkalmazható.

… tudatos, önkéntes döntés, hogy elengedjük a haragunkat egy olyan személy vagy csoport iránt, aki ártott nekünk függetlenül attól, hogy valóban megérdemli(k)-e azt.

… annak az irreális fantáziának a feladása, hogy a múlt másképp is történhetett volna, esetleg azt meg tudnánk változtatni.

Különösen tetszik nekem ez az utolsó megfogalmazás. Amit nem látunk itt, az az, hogy a megbocsátás egy érzés lenne. Róbert és Mónika kapcsolatában visszatérő elem volt, hogy a megbocsátás „érzését” keresték magukban, s mivel nem találták, azt „érezték”, hogy nem tudnak teljesen megbocsátani egymásnak. A megbocsátás NINCS az érzelem skálán, tehát fontos tudatosítanunk, hogy ez nem egy érzelem. A megbocsátás egy DÖNTÉS.

Nemrég olvastam arról az amerikai elnökről, aki mindössze néhány hétig volt a pozíciójában, miután egy merénylet során meglőtték. A golyó nem ölte meg, azonban olyan helyre fúródott, ahonnan nem tudták eltávolítani. Amit az akkori orvoslás alapján próbáltak, az az volt, hogy heteken át megszurkálták a seb környékét annak reményében, hogy valamilyen módon hatni tudnak a golyóra. Végül nem magába a sérülésbe halt bele az áldozat, hanem azokba a szúrásokba, illetve azok miatt keletkezett fertőzésbe, amit a sérülést követően okoztak neki.

Szerintem egészen megdöbbentő ez! S ha belegondolunk, épp ez történik velünk akkor, amikor egy fájdalmat okozó lelki sérülés után újra és újra felidézzük ezt a képet. Amikor a társunk valamilyen negatív szóval illetett minket, s ugyan bocsánatot kért érte, de minden egyes veszekedésnél újra és újra előhozzuk. Ha a házastársunk megcsalt minket, megbánta és végül úgy döntöttünk, hogy együtt maradunk, s mi évekkel később is, amikor feszültté válik köztünk a légkör, újra és újra felidézzük annak az esetnek a fájdalmát. Azzal, hogy nem hagyjuk a múltban a megbocsátás tudatos döntésével a sérülést, amit a társunktól kaptunk, a felemlegetéssel újra és újra „megszúrjuk” immár saját magunkat, s a kapcsolatot is, és engedjük, hogy a múlt határozza meg a jelenünket.

S akkor hogyan is érdemes ezt a címben szereplő mondatot kezelnünk: megbocsátok, de nem felejtek? Legyünk reálisak: a megbocsátás nem jelenti azt, hogy amnéziánk lesz. Nem tudjuk az emlékeinkből kitörölni a sérülés, a fájdalom képét. Nem is lenne egészséges egyébként. Amit viszont jelent, hogy meghozom azt a tudatos DÖNTÉST, hogy önmagam, a társam, a kapcsolatunk és a jövőnk érdekében a múlt fájdalmát a múltban hagyom, és nem engedem, hogy a jelent és a jövőt is meghatározza az, ami a múltban történt. Gondoljuk tehát végig, van-e jelenleg a társunkkal kapcsolatban bármilyen neheztelésünk, amit még nem bocsátottunk meg neki? Ha igen, beszéljük ezt meg vele, bocsássunk meg neki, s tervezzük meg együtt, a jövőben hogyan és mit tudunk tenni azért, hogy a múlt ne ismétlődjön meg újra. Ehhez kívánok belső erőt és tudatosságot számodra a héten, kedves Olvasó!

Tudtad?

Tudományosan igazolt, hogy a megbocsátás:

• Csökkenti a szívinfarktus kockázatát
• Javítja az alvás minőségét
• Erősíti az immunrendszerünket
• Csökkenti a fájdalmat, a vérnyomást, a stressz-szintet, a szorongást
• Javítja társas kapcsolatainkat
• Növeli önbizalmunkat
• Javítja a konfliktuskezelési képességeinket
• Segít pozitívan gondolkodni