Hogyan mondjam el neked - hozzátartozók, barátok szerepe pszichés betegségeknél

Régóta tudjuk, hogy az ember alapvetően társas lény. Pszichés jóllétünkhöz elengedhetetlen a valahová tartozás élménye. Egy csoport tagjának lenni a régmúltban egyet jelentett az életben maradással. Biztonságot, sikeresebb élelemszerzési, könnyebb pártalálási esélyt biztosított. A közösséghez tartozás ma is rendkívül fontos. Lehetőséget ad a szeretet és a feltétel nélküli elfogadás megéléséhez.

Ezek pedig különösen fontosak, ha megbetegszünk. Megfázás, influenza, vagy gyomorrontás. Alighanem minden család találkozott már ezekkel a betegségekkel és ahány ház annyi szokás. Valószínűleg minden családnak meg is vannak a maga praktikái ezekre az esetekre, a húslevestől kezdve a mézes teáig. De mi a helyzet, ha valamelyik családtag furcsán kezd viselkedni, egyre többet sírdogál, sokszor ingerült, gyakran remegés fogja el, vagy azt mondja, halálfélelme van. A pszichés betegségek korábban is tabunak számítottak, hol bagatellizálták, hol pedig büntették őket. Így a hozzátartozók, barátok sincsenek könnyű helyzetben, hogy miként reagáljanak egy ilyen szituációra a környezetükben, hiszen gyakran azt sem tudják, mivel állnak szemben.

A szorongásos kórképek gyakran állandóan változó és egyre súlyosabb testi tünetekben nyilvánulnak meg, amik hátterében semmilyen testi elváltozás nem mutatható ki. Az állandó orvoshoz járás, a lemondott programok, a tehetetlenség érzése a legellenállóbb baráti, családi kapcsolatokat is kikezdheti. Mit lehet tenni, hogy ezek a kapcsolatok betölthessék azt a védő funkciót, ami egy testi betegségnél egyértelmű? (Ha alapvetően is egy szereteten, elfogadáson, gondoskodáson alapuló kapcsolatot feltételezünk.)

Az első, hogy a problémáról szégyenérzet nélkül lehessen beszélni, ne legyen tabu. Nagyon fontos a tünetek helyén kezelése. Amint a beteg és a környezete számára is egyértelmű, hogy pszichés problémával állnak szemben, máris közelebb kerülnek a megoldáshoz, vagyis feltétlenül szükséges a helyes diagnózis felállítása és a tünetek eszerinti értelmezése. Ha a felek nyitottak rá, érdemes együtt informálódni a betegség tüneteiről, lefolyásáról, kezelési lehetőségeiről, gyógyulási esélyekről. Ez megnyugtató lehet mindenki számára. Sok hozzátartozó számol be arról, hogy tehetetlenek, mikor egy szerettük pánikrohamot él át, nem tudják, hogyan segíthetnének. Erről is érdemes beszélni. Jólesik ilyenkor egy ölelés, vagy egy pohár hideg víz? Vagy ilyenkor pont arra van szükség, hogy békén hagyjanak? Ezeket mind érdemes kommunikálni a környezet felé. A bizonytalanság a legrosszabb. Így a hozzátartozó és barát is megnyugszik, hogy tudja, mit tehet (ha tehet) az ilyen helyzetekben és a pánik rohamot átélő is azt kapja, amire igazán szüksége van.