Az online vagy a személyes beszélgetést válasszam?

A jelenlegi helyzetben sok dolog inkább hátrányára, mint előnyére változott. Számos nehézséget okozhat a szociális izoláció, a korlátozások, a bizonytalanság, a mende-mondák a vírus eredetéről és feltételezett okáról. Nem tudjuk még, mit hoz a holnap, mire számíthatunk, de valószínűleg, ha átmenetileg is, de a lehetőségeink inkább redukálódnak majd, mint gazdagodnak. Ebben a leszűkített működésben is vannak azonban olyan dolgok, amik inkább előnyt jelentenek, mint hátrányt. Ilyen például az, hogy a legtöbb pszichológusnál van mód az online és a személyes beszélgetésre is. Tehát előfordulhat, hogy ránk van bízva, melyik lehetőséget válasszuk. Azért, hogy ebben a kérdésben könnyebben és jobb döntést tudjunk hozni, megpróbálom bemutatni a két lehetőség előnyeit és hátrányait. Nézzük először a személyes találkozást. Alapvetően sokkal több információt tudunk szerezni ezen a módon pszichológusként és páciensként is egymásról. Jóval több modalitást használunk ilyenkor mint online. Gondoljunk csak arra, hogy érzünk szagokat, kezet foghatunk, tehát a bőrünkön is érezzük a másik hatását. Az érintést, a hőmérsékletet is érzékeljük. Hat ránk a helyszín berendezése is, ha kellemesen van berendezve a helység, ez is kimondottan pozitív hatást válthat ki belőlünk. Szerintem nagyon fontos tényező az is, hogy nincs jelen a családunk, biztosak lehetünk abban, hogy azok, akikről beszélünk, pl. családtagjaink nem hallják, amit mondunk. Amíg eljutunk egyik helyről a másikra, van időnk és lehetőségünk átgondolni, miről szeretnénk aznap beszélni, felkészülünk, ráhangolódunk az órára. Hazafelé, mielőtt bárkivel kommunikálnánk, van lehetőség átgondolni, feldolgozni azt, ami elhangzott, van időnk átzsilipelni a nap többi részébe. A beszélgetés sokszor felkavaró lehet, nem baj, ha mielőtt beérnénk a munkahelyünkre vagy hazaérnénk, kicsit helyrerázódunk. Hátránya a személyes beszélgetésnek, hogy időbe telik, amíg eljutunk a pszichológushoz, vagy amíg onnan eljutunk a következő úti célunkig. Az online lehetőség értelemszerűen jóval személytelenebb, hiszen egy képernyővel beszélgetünk, nem érezzük egymást annyira, mint egyébként éreznénk. Viszont ez a helyzet előnyös lehet azok számára, akik gátlásosabbak az átlagnál. Az ismerős otthoni környezet mégiscsak megnyugtatóan hat s kényelmesebb is lehet. Nagyon kellemetlen viszont ha valaki a munkahelyéről skype-ol, vagy például az autójából (vagy máshonnan). Ezek olyan helyzetek, amikben nincs biztosítva a nyugalom, előfordulhat, hogy bekopognak, felhívnak, benéznek a kocsi ablakán. Ezek mind kizökkenthetnek az adott érzelmi állapotból, vagy készültségben tarthatják a pácienst. Ezért, ha mégis így alakulna, nagyon fontos, hogy gondoskodjunk a nyugodt környezetről. Ne legyenek hallótávolságon belül a hozzátartozóink, ne érezzük, hogy cenzúráznunk kell a mondandónkat. Összességében én mindenképp a személyes verziót preferálom. Ugyanakkor vannak olyan helyzetek, amikor az online lehetőség nagy segítség, sokkal jobb, mintha meg kéne szakítani a beszélgetések láncolatát, pláne egy olyan érzelmileg megterhelő helyzetben, mint amilyen az elmúlt néhány hónap volt.