Kiégés, burnout kezelése

Mi a kiégés (burnout)?

A kiégés szindróma megnevezést 1974-ben alkalmazta először Herbert Freudenberger német származású amerikai pszichológus. Kezdetben szociális és egészségügyi intézmények, családsegítő és krízisintervenciós központok munkatársainál figyelték meg a permanens fáradtsággal együtt járó fásultság, vagy éppen intuitívból ellenségesbe forduló viselkedés tüneteit, amelyeket esetenként erősebb vagy gyengébb depresszió kísér.

Miután felfedezték az összefüggést a tünetek kialakulása és a munkakörökkel együtt járó fokozott érzelmi stressz között, más munkaköröket is megvizsgáltak, és rendre találtak megbetegedéseket a rendőrök, pedagógusok, jogászok, között is.

A tünetegyüttes elvileg bárkinél előfordulhat, aki szociális és/vagy lelki okokból nem engedélyez magának hosszú távon pihenést vagy túlzottan nagy nyomás alatt dolgozik, de kiugróan magas azon betegek száma, akik emberekkel foglalkozó munkakörökben dolgoznak.

A kiégés okai

A burnoutot okozhatja bármilyen nagy lelki teher, amely a munkával összefüggésben permanens feszültséget okoz. Ilyen lehet a túlhajszoltság (pl. mert hiteltörlesztés miatt minden pénzkereseti lehetőséget meg kell ragadni, vagy mert a kórházban, ahol dolgozunk emberhiány van stb.), a túlzott érzelmi stressz (mert gyakran szembesülünk olyan látványokkal, helyzetekkel, amely kellemetlenek vagy megrázóak, mint pl. a mentősök, rendőrök), a túlzott felelősségvállalás (pl. nagy pénzekkel dolgozó felső vezetők vagy jogászok, ügyvédek esetében).

A kiégés gyakori oka, ha a beteg magára van utalva a gondjaival, feszültségeivel. Ha nincs lehetősége egyeztetni, megoldásokat keresni, munkatársak segítségét igénybe venni, panaszt tenni, jogorvoslatért fordulni, vagy csak megosztani, az a kisebb terheket is óriási ballaszttá tudja változtatni.

A támogató szakmai háttér hiánya, az elismerést nélkülöző, a munkatársakat nyomorgató, bizonytalanságban tartó, fenyegető vezetés, a klikkesedő vagy kirekesztő munkatársi gárda egyenes utat kövez az arra hajlamosak számára a kiégés felé.

A kiégés fokozatai

A kiégés olyan hosszú távon kialakuló, de bármely ponton visszafordítható folyamat, amely fokozatosan romló formát mutat, ha nem teszünk semmit.

Fokozatai:

1. idealizáció: a lelkesedéstől hajtott munkatárs csúcsra járatja magát
2. realizmus: a munkatárs tisztába kerül képességeivel, lehetőségeivel és határaival, továbbá megjelenik a sejtés, hogy efölötti teljesítményt várnak tőle
3. stagnálás vagy kiábrándulás: a munkatárs elveszíti az eddig munkában lelt örömet, motivációjának szintje leesik
4. frusztráció: a munkatárs ingerlékennyé válik, stressztűrése minimálisra csökken
5. apátia: a munkatárs oly mértékben kiég, hogy az már a magánéletére is kihatással van