A kérdés
T. Válaszoló! Tudom, hogy a terápiában sok dologról lehet beszélni, viszont felmerült a kérdés, hogy van-e ennek határa. Például mennyire beszélhet az ember nyugodtan a pszichológusának az illegális szexuális parafíliáiról (nekrofília, pedofília, zoofia) , esetleg arról, hogy ezeket kiélte, megpróbálta kiélni. Tud-e ezek átdolgozás, megszüntetésén, elfogadásán egy pszichológus segíteni? Mennyire van olyan veszélye az ilyesmi elmondásának, hogy a pszichológus elutasítja a további terápiát, mert nem veszi be a gyomra a dolgot, esetleg a pszichológus tehet-e, kell-e feljelentést tennie ilyen esetben a hatóságoknál. Vagy akár az erőszaktevők, akiknek gyilkossági, vagy öngyilkossági vágyai vannak számíthatnak-e pszichológusi segítségre? Van-e olyan ember, vagy probléma, ami nem kaphat megértést a pszichológusoktól sem, és magukra vannak így hagyva? Van-e olyan, aminek az említése ártalmas lehet a terápiára, esetleg egyszerre a terápia végét jelentheti, bölcsebb-e néha az elhallgatás?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Kérdése eléggé komplex és sok nehéz témát foglal magába. Véleményem szerint nem is lehet határozott igennel vagy nemmel felelni egyikre sem. Azt gondolom, a szexuális parafiliák esetében fontos szempont, hogy a kliens miért jelenik meg a pszichológusnál. Amennyiben motivált a változtatásra, és gyógyulni szeretne, a pszichológus tudja segíteni ebben. Az, hogy egy pszichológus nem vállal el egy esetet, bármikor előfordulhat, amennyiben úgy érzi, nem tudja azt a fajta segítséget megadni a kliensének, ami változást eredményez. De ez a klienst tájékoztatva és vele egyeztetve történik. Ha igényli a kliens, akár másik szakember keresésében kaphat támogatást. Ahogy minden eset egyedi, úgy minden pszichológus más-más kompetencia határokkal rendelkezik, de én hiszek abban, hogy mindenki meg tudja találni azt a szakembert, akitől a megfelelő segítséget megkaphatja. Az persze előfordulhat, hogy nem elsőre és másodikra sikerül ez, ahogy az is sokszor előfordul, hogy bizonyos élmények, esetleg traumák a sokadik ülés alkalmával kerülnek csak szóba, a felszínre. Levelét olvasva felmerül bennem, hogy azt esetleg a pszichológusok titoktartási kötelezettségéről a köztudatban keringő félinformációk indukálták e, ezért javaslom elolvasásra a pszichológusok etikai kódexét, ami az interneten megtalálható. Az elhallgatással kapcsolatban pedig mindig a kliens dönt: mi az az élmény, fájdalom stb, amit elbír abban a helyzetben, amit már szavakba tud önteni, és mi az, amit még nincs ereje megemlíteni sem. Kaszás DóraKiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
