Utálom a munkámat

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Levélíró! Azt írja, a munkahelyét illetően olyan, mintha egy ketrecben lenne, ahonnan egyelőre nem látja a kiutat, reménytelennek, kilátástalannak érzi a jövőjét. Nagyon szorongató, elkeserítő megélni ezt a tehetetlenség érzést, hogy úgy érzi, alkalmatlan feladatai elvégzésére. Ugyanakkor nagyon fontos - ahogy Ön is megfogalmazza - ezek a saját félelmei, nem pedig a reális valóság. Gondolja végig, mit jelent az Ön számára, hogy "elég jónak lenni"? Ki szabja meg, hogy mi az "elég jó"? Mihez képest, milyen mércéhez viszonyítva "elég jó"? A kérdésekre adott saját válaszaiból is láthatja, talán csak önmagával szemben ilyen kritikus, és a maga számára állított igen magas mércék miatt véli úgy, hogy biztosan a környezete is hasonló elvárásokat támaszt Ön felé. Ezért érezheti azt is, hogy fél az álláskereséstől, a változásoktól, hiszen ott újra és újra a másoknak való megfelelésnek van kitéve. A kérdés viszont inkább az, hogy Önmagának meg tud-e felelni, tud-e büszke lenni saját magára? Azután arra is választ kereshet, hogy mi a legrosszabb abban, ha nem "elég jó"? Elképzelhető, hogy az "elég jó" teljesítmény hiányában szégyent érez, legszívesebben elbújna a ketrece mélyére, hogy észre se vegyék. Ketrecben lenni nagyon szorongató, frusztráló érzés - ugyanakkor fel tudja használni ezt a helyzetet arra, hogy körülnéz, összegyűjti a lehetőségeit, támaszait, értékeit, külső és belső erőforrásait, hogy amikor kinyílik a ketrec ajtaja, magabiztosan szárnyalhasson. Jelen helyzetben büszkeséggel töltheti el, hogy felismerte, ebben a munkakörben nem tud kiteljesedni, nem tudja képességeit kibontakoztatni, ezért váltani szeretne. Fontos tehát, hogy ez az elégtelenség - alkalmatlanság érzés erre a konkrét helyzetre, a jelenre, itt-és-mostra vonatkozik, és az okok nem csak belsők, nem csak az Önben lévő tényezők függvényei, hanem szerepet játszanak bennük a külső körülmények egyaránt. A kudarcnak megélt helyzet oka tehát nem csak Önmagában keresendő, egyszerűen az is előfordulhat, hogy ebben a konkrét munkakörben, ezen az adott munkahelyen, jelenlegi kollégáival nem illeszkednek jól. (Tudja, attól, hogy egy fodrász nem olyan ételkülönlegességekkel kápráztatja el otthon férjét, mint egy szakács, attól ő még ugyanolyan jó fodrász és ugyanolyan szeretetre méltó feleség!) A szárnyalásig tartó munkás, nehéz időszakban pedig fontos támaszt jelenthet egy pszichológus, aki a lelki támogatás mellett segítheti önértékelése megerősítsésében és a szorongások könnyebb elviselésében. Üdvözlettel, Uram Dóra