Search a listing

Szeret vagy nem szeret

Biró Eszter
Biró Eszter 2015. február 3.

A kérdés

Kedves Doktor Úr/Nő! Nagyon összetett a problémám, de igyekszem leírni. Szóval, egy évvel ezelőtt interneten megismertem egy helyes, aranyos férfit. Én nem szerettem volna vele komolyabban megismerkedni, amint kiderült a kora. Én 27 éves vagyok, ő 41. Nagyon határozott férfi, 10 éve elvált, a pontos okot nem tudom, két kamasz gyereke van, akik nem vele élnek. Két hosszú 3 és 6 éves kapcsolata volt, de egyikkel sem élt együtt. De ahogy az lenni szokott a "vadászösztöne" feléledt a visszautasítástól és még több kedves üzenetet kaptam, míg végül találkoztam vele és hihetetlenül kedves, pörgős és dinamikus volt, akár egy 20 éves. Felsegítette rám a kabátot, előre engedett az ajtóban és találkozgattunk. Az első hónapig ment ez a kedvesség, aztán mint akit "elvágtak"...már nem akart gyakran találkozni, nem akart kedveskedni csokival vagy virággal, nem akart már közös programokat szervezni. Persze, addigra késő volt, mert fülig beleszerettem...és amilyen elutasító voltam az elején, aztán annyira közvetlenné és kedvessé váltam. Kimondtam a "szeretlek" szót, ő soha. Én igényeltem hogy gyakran találkozzunk, ő nem. Egy éven keresztül minden egyes hónapban összevesztünk és minden alkalommal én voltam állítása szerint a hibás, mondván "nyaggatom". 2014. decemberében megint összevesztünk, természetesen az én hibámból és azt mondta hogy végleg vége a kapcsolatnak, neki erre nincs szüksége. Teljesen magamba roskadtam, amit fokoztak az ünnepek és egy tüdőgyulladás. Hetekig nem kerestük egymást, majd 2015. januárjában megkeresett hogy találkozni szeretne velem. Nem szeret moziba járni, tudta hogy én igen, így megnéztünk egy filmet, újra kedves és figyelmes volt, a boldogság 3 hétig tartott. Néhány nappal ezelőtt megint megsértődött. Ő nagyon zárkózott ember érzelmileg, én pedig szeretek beszélni az érzésekről és szeretem ha udvarol nekem egy férfi...és nála ilyen nem történt, ő viszolyog az érzelmes dolgoktól, képtelenség vele beszélgetni, sokszor próbáltam és az volt válasza hogy elrontok mindent. Annyit mondtam neki legutóbb hogy ha fontos vagyok, akkor ezt mutassa is ki, ezen megharagudott és valahányszor megharagszik rám, akkor elakar tűnni az életemből! Ez úgy néz ki nála, hogy ha írok neki üzenetet, akkor nem válaszol, vagy ha válaszol, akkor azt írja hogy ne nyaggassam és hagyjam már...persze, én megakartam beszélni a problémát és írtam neki, ezen megint kiakadt hogy nyomulok és nyaggatom...stb. Szóval, most ott tartunk hogy megint nem szólunk egymáshoz és attól félek hogy most nem kezdjük újra a kapcsolatot, én pedig szenvedek. Mit kellene tennem hogy egy kicsit megnyíljon? Vagy az lenne a legjobb ha megpróbálnám elfelejteni? Köszönöm a válaszát és a segítségét!

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező, amikor egy kapcsolat lehetséges jövőjéről gondolkodik az ember, akkor érdemes a kapcsolat kezdetét felidézni, mert ha voltak boldog mézeshetek, ha voltak jó időszakok, amikor minden jól ment, akkor van a kapcsolatnak olyan "aranytartaléka", amihez visszanyúlva remélni lehet, hogy fel lehet éleszteni, a régi érzelmeket és boldogságot át lehet hozni a jelenbe is. Sajnos a leveléből úgy tűnik, hogy Önnek igen mások az elvárásai, mint a barátjának. Ön szerelmes és gyakran szeretne vele lenni, ő viszont elzárkózik, és az Ön közeledését nyaggatásnak tartja. Hát... Nagyon nehéz egy levél alapján véleményt formálni, személyes beszélgetésben annyi mindent kérdeznék, amit a leveléből nem tudtam meg, így csak korlátozottan látom a helyzetet. Ennek alapján azt mondanám Önnek, hogy olvassa el ezt a levelet, amit itt írt úgy, mintha egy Ön számára ismeretlen ember írta volna, és válaszoljon a saját kérdéseire, viszonylag hideg fejjel megítélve azt, hogy lehet-e reálisan remélni, hogy a kapcsolat abba a bensőségesebb, érzelmesebb irányba fordul, amit Ön remél. Ha rosszul olvasnám a levelét, akkor hagyja figyelmen kívül, amit most mondok Önnek: úgy látom, hogy ez a kapcsolat sosem volt olyan érzelmes, ahogy ön szerette volna, és a barátja meg is mondja, hogy nem is szeretne érzelmességet. Ha esetleg a párja meggondolná magát, és mégis folytatná Önnel a kapcsolatot (nem volt számomra világos, hogy most érvényét vesztette-e a véglegesnek szánt szakítás), akkor Önnek - azt hiszem - azzal a gondolattal kellene megbarátkozni, hogy az elmúlt egy év tapasztalatai alapján elég jól tudja, hogy a jövőben mire számíthat. Azt kell eldöntenie, hogy ezt szeretné-e, akarja-e, bírja-e. Nem valószínű ugyanis, hogy a barátja 41 éves létére alapjaiban változzon meg (zárkózott emberből nyitottá váljon, laza kapcsolat helyett bensőségeset tartson fenn pl.), különösen ha ő maga ezt egyáltalán nem akarja, és ha Ön szorgalmazza, megharagszik. Lehet, hogy érdemes lenne Önnek felkeresnie egy pszichológust, aki segítene Önnek a saját kérdéseit megválaszolni: azokat is, amelyeket a levélben feltett, és olyanokat is, amilyenek az én fejemben fogalmazódnak meg, és azzal kapcsolatosak, hogy vajon Ön miért is ragaszkodik egy olyan kapcsolathoz, amelyből - a levele alapján legalábbis - nem sok öröme származik. Biztos vagyok, hogy ez a munka sokat hozna az Ön számára, bizonyosan jó oka van rá, amiért a kérdésfeltevését nem csak a "párkapcsolati tanácsadás", hanem az "önértékelés zavarai" kategóriába is besorolta. Utóbbiért őszinte elismerésem, ez az apróság mutatja, hogy nem csak a kapcsolatát, hanem saját magát is szeretné mélyebben megismerni, tisztábban látni, és ez az én véleményem szerint is eredményesnek ígérkező törekvés. Kívánom Önnek, hogy olyan döntést tudjon hozni, ami előbb-utóbb nyugalmat és a mostaninál több örömet hoz az életébe. Üdvözlettel. Biró Eszter

Kiemelt szakemberek a témában

Heti válogatás e-mailben

Minden héten elküldjük a legújabb szakértői válaszokat és cikkeket. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.

Megerősítő levelet küldünk; a feliratkozás csak a benne lévő linkre kattintva lesz érvényes. Adatkezelési tájékoztató