A kérdés
Karácsony szenteste mindig nagy családi körben zajlót, nagyszülökkel, unokákkal, gyerekekkel, nevetéssel, aztán a gyerekek elváltak, a nagyszülök elhunytak és a nagy családból alig maradt valami. Akikkel maradtunk azokkal is az illem kedvéért összejövünk, de csak erőlködés, mert már rég nincs közös téma a családtagok között, a kamaszkorúvá nő unokák, csak a telefonjukkal vannak elfoglalva és nincsenek közös tartalmas beszélgetések, nevetés pedig nulla. ilyenkor Úgy vagyok vele, hagyni kellene ezt az egészet, de akkor végleg szétesik a maradék családi kötelék is. Néha nem értem miért eset szét ez az egykor nagy család, hová tűnt a vidámság a szeretet, de úgy tapasztalom, hogy már nem érezzük egymással jól magunka, nem is tudunk miről beszélgetni, de a belénk nevelt hagyomány kötelez. Némely családtagom erről nem akar tudomást venni, megtartják a látszatot, ezért szóbahozni sem nagyon tudom, csak érzem, hogy ez így nem jó.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Nekem az a benyomásom a sorai alapján, hogy az Önök családjában sok veszteség történt. A nagyszülők elhunytak, a gyerekek elváltak. Ön talán a szülők generációjába tartozhat, de egyben nagyszülő is. Ha a családtagok nem találkoznak egyébként egymással, ha nem motiváltak az együtt ünneplésre, ha generációs szakadék tátong az unokák és a nagyszülők között, akkor nehéz összehangolni azt a néhány embert, akik a nagy családból megmaradtak. De nem lehetetlen. Talán egy közös program, egy kirándulás, egy közös mozi vagy színház karácsony előtt közvetlenül összehozhatná, összerázhatná az egyébként már egymástól eltávolodott családtagokat. De mi lenne, ha valamilyen beszélgetést kezdeményeznének a szentestén vacsora közben? Esetleg régi fotóalbumok vagy videók érdekelhetik a többieket, családi anekdoták felidézése. Kicsit nekem olyan, mintha az összegyűlt emberek veszteségei, a halálesetek, a válási sebek nem lennének begyógyulva, mintha valamilyen feszültség lenne, téma, ami tabu, amit kerülni kelleme. Ha ez így van, az nehezebb eset, mert akkor a beszélgetés nem lesz őszinte, tartalmas, ha valamilyen témát kerülni kell. Azt javaslom, döntse el Ön, érdemes-e az ilyen ünneplést fenntartani, vagy csupán egy-két családtaggal ünnepel. Esetleg meg lehet kérdezni többieket, ők hogy érzik magukat, vajon ők is hiányolják a tartalmas beszélgetéseket, a nevetést? Vajon ők is üresnek érzik-e ezt a fajta ünneplést? Ők vajon mit változtatnának? Lehet ezekről a dolgokról egymással nyíltan beszélni. Remélem, jövőre már talál választ a kérdésére! Üdvözlettel: Szántó ReginaKiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
