Szakítás

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Tímea! Ez egy nagyon nehéz időszak az Ön számára, hiszen fiatal kora óta ez a fiú volt a párja, látszik, hogy ez volt az Ön életében az eddigi legfontosabb kapcsolat. És akárhogy is nézzük, 7,5 év valóban sok idő ilyen fiatalon, együtt tervezték a további életüket, és most ez a biztonság, megszokott életmód megszűnni látszik. Az elutasítás érzése pedig szintén fájó pont most. Az a tapasztalatunk, hogy az élet igencsak jó tanítómester, és abból mindig profitálunk (még ha közben nagyon nehéz is), ha nem hagyja, hogy ne a saját utunkat járjuk! A párjának való túlzott megfelelés közben éppen saját magáról feledkezett meg, és talán most van itt az idő, hogy ezt bepótolja Önmagával szemben! Mit gondol, mi a legfontosabb? Az, hogy újra együtt legyen egy bizonyos valakivel (aki fontos az Ön számára) vagy az, hogy mindketten boldogok legyenek? Természetesen a kettő nem zárja ki egymást, de gyakran túlságosan ragaszkodunk bizonyos helyzetekhez, emberekhez, és nem vesszük észre benne önmagunkat, azt, hogy a mi igényeink egyébként mennyire teljesülnek egy kapcsolatban, mennyire tudunk önmagunk lenni benne, kibontakozni benne. Holott a lényeg az lenne, hogy a boldogságunkat, teljességünket megtaláljuk (és ebből induljunk ki) - így vagy úgy, kapcsolattal, vagy akár egy másik kapcsolattal, vagy esetleg egy ideig anélkül. Vagyis a fókuszt érdemes lenne most a kapcsolatról és a párjáról végre áttenni Önmagára!!! Tudjuk, hogy egy párkapcsolat is akkor működik jól, ha teljesek, egészek vagyunk benne külön-külön is, ha magunkat ugyanolyan mértékben tiszteljük és szeretjük benne, mint a párunkat. (Igen, magunkról valóban hajlamosak vagyunk megfeledkezni, de ez senkinek sem jó. De ezt semmiképpen sem azért írom, hogy hibásnak érezze magát, mert Ön nagyon tud szeretni. Csak Önmagáról megfeledkezett.) Akár reménykedik még a kapcsolat folytatásában, akár a lezárás van soron, talán érdemes most kicsit meghallgatni Önmagát, végre megtalálni, megélni azt a nőt, aki Ön valójában! És megpróbálni elengedni ezt az aggodalmat, hogy mi lesz így Önnel, akár enélkül a kapcsolat és enélkül a férfi nélkül. Akár hiszi, akár nem, ha van még ebben a kapcsolatban potenciál, azt is azzal lehetséges kihozni belőle, ha Ön megtalálja önmagát, aki valójában, és ismét megtanulja szeretni az életet, a világot, önmagát!!! (Az emberek olyan emberekhez vonzódnak, akiktől energiát nyernek. Azáltal tudunk energiát adni, ha nekünk is van, és akkor olyanok vagyunk, mint amikor egy virág virágzik. Vagyis ha önmagunk vagyunk, bízunk önmagunkban, és abban, hogy igenis fel tudunk állni, nem várjuk mástól, hogy a megmentőnk legyen. Ön még ezt nem tudja, de valójában sokkal erősebb, mint hiszi, csak eddig még nem próbálgatta a szárnyait. Eddig a párját támogatta, de önmagát is van ereje támogatni, nem kell másra támaszkodnia ahhoz, hogy felálljon. Még ebben a rossz helyzetben is van valami jó, amire tud építeni.) És egy krízis ereje éppen ebben rejlik: mivel új megoldási módokat kényszerülünk kifejleszteni, ezért személyiségünk ilyen helyzetekben tud fejlődni, növekedni! Hogyan tudja megtalálni ismét Önmagát? Tegye azt, ami örömöt okoz Önnek! Akár egy mozi, vagy egy forró fürdő, vagy bármilyen apróság. Nyisson a világ felé, ismerkedjen, vagy melegítse fel baráti kapcsolatait! Biztos tapasztalta, hogy amikor a sarokban szomorkodik, az nem Ön! Ön az a valaki, aki örülni tud dolgoknak, az itt és mostban örömöt tud találni, és mindenekelőtt NYITNI! Bízzon magában, hogy megállja a helyét - ha úgy kell lennie, akkor akár enélkül a férfi nélkül is! Nagyon fontos egy ilyen helyzetben, hogy legyen jövőképe, céljai. Talán újra tudja most gondolni azokat a kérdéseket is, hogy Ön miben jó, mit tud hozzátenni a világ fejlődéséhez, és Ön miben tudná fejleszteni magát. Ennek fényében állítson fel célokat, melyekért akár apró lépésekben már ma is el tud kezdeni tenni! Ha úgy gondolja, szívesen állunk az Ön rendelkezésére ebben a helyzetben, hogy segítsünk megtalálni a Saját, Igazi Hangját! Üdvözlettel; Bogdán Brigitta