Szabadság

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező! Izgalmas kérdést tett fel, ha végignézünk az elmúlt évszázadok történelmén, akkor sokszor találkozunk különböző emberek életútját elemezgetve hasonló vágyakkal, akár félig-meddig megvalósultakkal is. Az emberiség örökös kérdése a szabadság és habár rengeteg filozófia irányzat próbál választ adni, egyik sem teljes és nincs egységes. Ez a téma is olyannyira nehéz és komplex, mind a normalitás meghatározása vagy az élet értelmének felvázolása. Emiatt én magam sem fogok tudni teljesen kielégítő, átfogó választ adni. Viszont arra a részére a levelének, hogyan ne vívódjon könnyebben tudok válaszolni. Azt gondolom, hogy teljes szabadság nem létezik, ugyanis ha leépítenénk a szociális terünket, akkor is függnénk a mindennapi szükségleteink kielégítésétől, a természeti erőktől, saját testünk erejétől, genetikai hozadékunktól. Persze a kép csak bonyolultabbá válik, ha kilépünk a világba és kapcsolódni kezdünk a többiekhez, mert mindenkinek saját puttonya van, amivel érkezik, amit nyújt kifelé és elvárása is önmagát, a világot és a jövőt illetően. Leveléből azt veszem ki, mintha egy picit elege lenne már gyerekkora óta és ha lenne elég pénze, akkor megszökhetne és élhetne úgy ahogyan szeretne. Szerencsére, ahhoz, hogy az ember elmélyüljön és magára tudjon koncentrálni, kizárni a saját vívódásait, kötelezettségeinek súlyát, nem kell sok pénz. Nagyon sokan vonultak már el, ki a természetbe. Ők mind a szabadság más formáját szeretnék gyakorolni. Emellett vannak, olyan technikák, mind a tudatos jelenlét, meditáció..., melyek megtanulásával, egyre jobban meg tudjuk élni saját valós pillanatainkat és ezáltal már nem is lesz olyan feszélyező a külvilág kérése. Kedves Kérdező, elsősorban Ön az, aki eldöntheti, hogy hogyan szeretne élni, gondolkodni és érezni, mert az ember választási lehetőségekkel született és főleg rajta múlik, hogy tud-e elég tudatosan választani, majd a kiválasztott lehetőséggel mennyire tud hatékonyan élni. Hozhat egy döntést, hogyan szeretne élni és elkezdheti ezt az utat kitaposni, biztos ebben is lesznek korlátozottságok, de mégis csak az Ön útja lesz és a lehető legközelibb variáció ahhoz, ami az Ön vágyott képe. Ha ez sikerül, akkor azt gondolom, hogy büszke lehet magára és az életére. A hasonlítás legtöbbször feszültséget, elégedetlenséget szül. Minek foglalkozni mások gazdagságával, amikor Ön is elérheti a saját szintjét, olyat, amiben boldog, amiben élvezni az életet és szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy ez nem pénz kérdése. Üdvözlettel, Balázs Nelli