A kérdés
Üdv! Fiam 11 éves, aktívan focizik. Heti 4 edzés, hétvégén meccs, U13-as bajnokságban. Lassan egy éve igazolt jelenlegi csapatához, ahová a kezdetek óta hívták. De a teljesítménye nem ugyanaz, mint amit előző csapataiban hozott. Nehezen oldódó, megfigyelő típusú gyerek, hamar "leizzad" hamar jön zavarba. Visszafogottá vált játéka. Ami viszont megdöbbentő volt számomra, hogy lehetősége adódott előző csapattársaival játszani, ahol kiemelkedő teljesítményt nyújtott és a mozgása is a régi, felszabadult volt. Más szülők mindezt nem látják, tudják, de jöttek hozzám gratulálni, hogy a gyermekem milyen örömfocit játszik, milyen jó nézni a mozgását. S fontos, hogy a jelenlegi csapattársai látták mindezt a pálya széléről és csodálkozva, szinte elhűlve nézték és kérdezték nálunk miért nem? Hogyan tudnék segíteni neki? Edzőjével beszéltem, türelemre intett, de úgy érzem plusz segítségre lenne szüksége. Kérem véleményüket. Üdvözlettel: R. Egy aggódó anyaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Édesanya! Levelét olvasva az a kérdés merült fel bennem, hogy vajon a fiának is ez volt-e a vágya, hogy átmenjen a mostani csapathoz vagy ez inkább egy élsportolás felé tendáló döntés a felnőttek részéről, amit, ha haladni szeretne nem tud kikerülni? Vajon ha ő választhatna, akkor szíve szerint mit tenne? Azt gondolom ezek nem mellékes kérdések, ugyanis volt szerencsém többször meghallgatni olyan gyerekeket, akik ugyanilyen sport körüli szorongással és feszültséggel élték az életüket és kivétel nélkül mindenki arról beszélt, hogy milyen nagy teher van rajta, hogy ő már nem tud ezeknek az elvárásoknak megfelelni, hogy saját magával kezdte kiegyenlíteni a rosszabb eredményeket, ettől feszült és szomorú, hogy a környezetet nem igen érdekli, hogy ő hogyan van, csak látják benne a potenciált és ezért plusz terheket rónak rá... Azt gondolom, hogy minden, legyen az hangszeren való játszás, valamilyen kiemelkedő természettudományi vagy bármilyen más vetélkedésen való részvétel akkor hoz hasznot az alkotónak-versenyzőnek, hogyha még nem veszett el az a motiváció, ami a kezdeti időkben hajtotta és ami az ő jólétéről, öröméről is szól. Véleményem szerint ezeket a kérdéseket lenne jó első körben tisztázni, majd ha erre az a válasz, hogy szeretnék jó focista lenni és mindenáron sokat edzeni, plusz erőfeszítéseket tenni, jó eredményeket elérni, akkor lehet körüljárni azt a kérdést, hogy mi az izgulás, zavar tárgya, mi húzódik meg eme kettős szereplés mögött és itt akkor valóban meg lehet őt segíteni pszichológus segítségével. Vannak sportpszichológusok, de az iskolai pszichológus is tud segíteni annak a tisztázásában, hogy a teljesítmény nem egyenlő magával az emberrel. Azt gondolom, hogy nagyon fontos a cél meghatározása, mit szeretnének végeredménynek látni és ehhez milyen megküzdési stratégiákat lehet hozzárendelni. Nyilván vele is át lehet beszélni a történteket, hogy ő hogyan érzékelte ezt a különbséget. Mit él meg hiánynak itt az új helyen, van-e olyan probléma amiről még nem beszélt, mik a fő gondolatai játék közben ? stb. A legjobbakat kívánom, Balázs Nelli