A kérdés
Kedves Szakértő! 20 éves lány vagyok. senkivel nem jártam még, csak ismerkedtem.. félek a szerelemtől, érintéstől, csóktól, kudarctól, átveréstől, kihasználástól. Megismertem egy fiút hét hete, barátként tekintettünk egymásra.. de már járna velem, és én nem tudom. nekem nincsenek érzéseim. Ragaszkodom hozzá, de lehet, hogy csak azért, mert csak ő van nekem. Lehet ,hogy nem is szeretem, nem szerethetem, nem ismerem.Talán mert tőle kapom meg a törődést, amit mástól, családomtól nem kaptam. egyébként, mikor barátkozom egy fiúval akkor lazább vagyok, mikor vonzódás is van ,akkor bezárkózom és (mint a teknős) páncélt növesztek. Félek, ha nemet mondok neki, akkor elveszítem. Ha igent, akkor meg kihasznál és becsap, megbánt, és újra rossz embernek, undorító, ocsmány nőnek fogom érezni magam. Érzékeny vagyok. Gyenge, törékeny. Félek a szerelemtől. Hogyan tudnám eltüntetni ezt a nagy káoszt, ami bennem van? Hogy jöjjek rá ,hogy mit érzek? Vannak egyáltalán pozitív érzéseim? Mit tegyek???A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Levélíró! Érthető, hogy ilyen rövid ismeretség alatt nem alakultak még ki valódi, mély érzelmek, csupán vonzódik a fiúhoz. Az is természetesnek mondható, hogy ő rámenős próbál lenni, és a barátság felől a párkapcsolat irányába szeretné tolni ismeretségüket. Ha úgy érzi, hogy erre még (bármilyen okból kifolyólag) nem áll készen, akkor ehhez próbálja tartani magát. Ne hagyja, hogy olyasmibe rángassák bele, amit nem igazán akar, vagy egyszerűen csak több időre van szüksége. Igen, az a lehetőség, hogy ha nem enged az unszolásnak, elveszíti a fiút, „benne van a pakliban”. Viszont ha Ön igazán fontos a számára, akkor tiszteletben fogja tartani az Ön kívánságait, érzéseit. Egy kicsivel hosszabb ismerkedés valószínűleg elő fogja segíteni a tisztánlátást, azt, hogy jobban lássa őt, önmagát és valóságos érzéseit. Üdvözlettel: Thiery Henriette