A kérdés
Van egy szülői és társadalmi elváráson alapuló minta. A szülői minta megvalósítását elfogadottnak láttam, ami azon alapult, hogy társat kell találni és a társsal együtt fel kell építeni egy közös életet. Ennek okán mindig is társat akartam akivel ez megvalósítható. Pech, hogy egészen 30éves kormig nem találtam társat és ez akkoriban nagyon megviselt. A társadalmi elvárások ellen lázadtam, azokat nem tudtam elfogadni, ezért a húszas éveim a munkanélküliségről és a bulizásról szóltak. Amikor 30évessen megtaláltam a társat, akkor összeszedtem magamat, hogy most végre követhetem a szülői mintát így beilleszkedtem a társadalmi normákba. Nem sikerült a kapcsolat, válás lett a vége és a szülői mintába vetett hitem összeomlót. A társadalmi elvárások továbbra is szenvedést okoznak, de szorgalmasan teszem a dolgom. Nem tudom miként éljek, merre tovább és azt sem értem miért kell nekem ehhez segítség. Pár éve csak vagyok, de nem halad semerre az életem, vagy csak nem látom?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Róbert!
Láthatóan a szülői és társadalmi elvárások jelentősen befolyálták/ják életet, megnehezítették/ik mindennapjait, negatívan hatnak az életminőségére. Hasonlóan a válás mint krízishelyzet is nagyon megviselte. Levele alapján azt látom, hogy jelenleg kilátástalanság és identitásválság jellemezheti életét. Javaslom, hogy keressen fel személyesen vagy online dolgozó pszichológust, és a szakemberrel kezdjenek el közösen dolgozni a fent említett nehézségeken!
Üdvözlettel:
Tatai Csilla