Mit tegyek

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező! A nárcisztikus személyiségzavar egy bonyolult kórkép. Ilyen rövid leírás alapján nem lehet pontosan eldönteni, hogy valóban személyiségzavarról van-e szó. Ezért a válaszomat ketté bontom: először leírom, hogy mit próbáljon meg a barátnőjével, abban bízva, hogy nem tényleges személyiségzavarról van szó. A második részben pedig megírom azt, hogy mi a teendő és mire számíthat, ha valóban nárcisztikus személyiségzavar alakul ki a barátnőjével. Fontos információ lett volna, hogy hány évesek, 16 és 25 év közé tippelem Önöket, ami egyébként éppen egy olyan életkor, amikor a korábban elszenvedett sérülések miatt a különböző személyiségzavarok egyike kialakulhat, és ez észrevehető változást is okoz az illető viselkedésében. Nos, nézzük először a szerencsésebb esetet, ha a barátnője nem nárcisztikus személyiségzavarban szenved, hanem egyszerűen túlzásba viszi az exhibicionizmust. Ebben az esetben legjobb amit tehet, hogy a nyílt kritika helyett arról mesél neki, hogy Önnél vagy másoknál milyen érzéseket vált ki az ő önzősége, önfényezése, csúfolódása. Vagyis ne róla beszéljen neki, hanem saját magáról, a környezetéről, és arról a hatásról, amit a viselkedésével elér, a fájdalomról és sértettségről, amit okoz. Előbb-utóbb rá fog jönni a barátnője, hogy a viselkedésével nem azt éri el, amit szeretne – vagyis, hogy legyen társasága akik felnéznek rá és szeretik -, hanem éppen az ellenkezőjét. Ha úgy érzi, hogy a szépsége és az öltözködése miatt elszállt magától, akkor biztassa arra, hogy menjen el egy profi fotóshoz, egy ügynökséghez azért, hogy csináltasson magának portfóliót. Ha valóban tehetséges a szépségiparban, vagy a divatszakmában, akkor esetleg majd Önnek köszönheti a kezdő lépéseket, ha pedig csak ő képzel magáról többet, mint amennyi benne van, akkor a profi közegben ő is látni fogja, hogy milyen távolságra van attól, amit amúgy felfest magáról. Nem fog jól esni neki az élmény, lehet, hogy egy-két napig nagyon magába fog fordulni, ekkor fontos lenne, hogy mellette legyen, de a lényeg az, hogy utána már megfelelő helyre fogja helyezni magát a világban. Ha a profi közeg csak olaj a tűzre, akkor Ön viszont azt is megtudhatja, hogy valóban nárcisztikus személyiségzavarról van-e szó. Ebben az estben viszont számolnia kell azzal, hogy csak hosszantartó pszichoterápia segíthet a barátnőjének, és valóban lesznek olyan időszakok, amikor nagyon-nagyon nehéz lesz vele. Ezzel át is térek a második részre: mi a helyzet akkor, ha tényleg nárcisztikus személyiségzavarról van szó. Megalapozott diagnózist csak pszichiáter vagy klinikai pszichológus adhat, de Ön is végiggondolhatja a kritériumokat, hogy eldöntse, érdemes-e óvatosan bevezetni a barátnőjénél azt a témát, hogy szakszerű psziché segítségre lenne szüksége. A nárcisztikus személyiségzavar kritériumai a következők (ha 5-öt megfigyel, akkor már erős a gyanú): (1.) Kritikára haraggal, szégyennel, megalázottság érzéssel reagál. (2.) Sikereit és tehetségét eltúlozza, mindenben nagyzol. Minden viselkedésével azt próbálja elérni, hogy ő legyen a központba, hogy elnyerje a környezete tetszését, és mindenben ő legyen a legjobb. Ez percről percre is változhat, aszerint, hogy ő mit hisz arról, hogy mit igényel a környezet. Ha egy társaságban a sport a trendi, akkor természetesen ő a legjobb sportoló, ha fél órával később arról van szó, hogy ki hogy főz, akkor előadja magát konyhatündérnek. (3.) Kapcsolataiban önző és kizsákmányoló, csak az ő jólléte számít, a másiké nem. (4.) Azt hiszi, hogy őt csak különleges emberek érthetik meg. (5.) Képzeletét kitölti a sikeresség, pénz, hatalom, csillogás, mindenből az ideális jár neki. (6.) Úgy érzi, hogy ő különleges, kiválasztott, és meg is követeli, hogy különlegesen bánjanak vele. Neki mindent szabad, neki mindent el kell nézni, rá nem vonatkoznak a szabályok, normák, törvények. (7.) Hiányzik belőle az empátia, nem képes mások szemszögéből látni a helyzeteket, nem képes átélni azt, hogy másik mit éreznek. (8.) Irigy. (9.) Magatartása gőgös, fennhéjázó, másokat lekezelő. (10.) Az emlékezete, a múltja, amiről mesél az mozaikos. Ez azt jelenti, hogy bizonyos évekről, periódusokról, vagy múltbeli személyekről egyáltalán nem beszél. Más eseményekről viszont idealizálva, eltúlozva, nagyzolóan mesél. Feltűnő, hogy egyes eseményekről milyen bőbeszédű, más dolgokról viszont hárítja a kérdezősködést. Szintén szembetűnő lehet, hogy az elmondott dolgok nem egészen úgy történtek, illetve a családtagjai másként emlékeznek. A tendencia mindig az, hogy a nárcisztikus személy kiszínezi a múltját. A személyiségzavar kialakulásának gyökere az elhallgatott életperiódusokban, elhallgatott életeseményekben rejlik. A nárcisztikus személyiségzavar ugyanis egy kompenzációs viselkedés, amivel a személyiségzavaros beteg a korábban átélt szégyent, meg-nem-felelés érzést szeretné kompenzálni. A jelenben tökéletesnek kell lennie, mert a múltban volt egy olyan esemény, helyzet, vagy személy, aki vagy ami rendkívül fontos lett volna a számára, de ott és akkor az elutasítást, a sikertelenséget, az elhanyagolást, a nem-szeretnek érzést élte át. Ezt a sérülést szeretné a jelenben túlzásba vitt viselkedésével kijavítani, de a tragikus éppen az, hogy nagyzolásával csak ugyanazt éri el, amit betegesen el szeretne kerülni. Mert konzerválja maga körül a magányt. A háttérben állhat gyermekkori érzelmi elhanyagolás, ha azt élte át kiskorában, hogy ő nem érdemli meg a szeretet. Paradox, de a túlzó, nagyzoló, magabiztos, mindenkit elsöprő viselkedése hátterében éppen önbizalomhiány, szégyenérzet, sikertelenség és a szeretet elvesztésétől való félelem húzódik meg. Az elhanyagolás mellett egy másik szülői nevelési minta is vezethet nárcisztikus személyiségzavarhoz: a túlzó szeretet, elkényeztetés, túlszeretés is lehet az eredendő ok, mert ilyenkor a gyerek eleve azt tanulja meg, hogy mindig ő van a középpontban, soha nem kap kritikát, mindent megkap, vagyis neki minden jár, a tetteinek nincs következménye, vagyis rá nem vonatkoznak a szabályok törvények. A lényeg az, hogy ha a leírtak alapján azt sejti, hogy a barátnőjének nárcisztikus személyiségzavara van, akkor az a legfontosabb, hogy Ön megértse: a nagyzolás, az önfényezés csak látszat, és a valóságban a barátnője mélyen szenved. A szenvedésén viszont Ön egyedül nem tud segíteni, ezért a legtöbb, amit a barátnőjéért tehet az az, hogy rávezeti: keressen fel pszichológust. Ne a viselkedésével kezdje a „rábeszélést”, hanem a mozaikos emlékezeténél, pl azzal, hogy történhetett vele valami korábban, amitől most is szenved, és ami kihathat egész életére. Üdvözlettel: G. Tóth Kinga (Mivel a pszichológus válaszol szolgáltatást vette igénybe, az Ön e-mailje számomra ismeretlen, ezért válaszolni nem személyes e-mailben tudok, csak honlap rendszerén keresztül.)