Megvalósitom, majd megbánom

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező ! Köszönöm, hogy feltette ezt a kérdést, ritkán beszélgetünk az örömről, a boldogságról. Leveléből kiderül, hogy sokszor több hetes folyamatban van benne, megfogalmazódik az igény, majd mire az megvalósulna már el is fáradhatott a sok gyűjtögetéstől és persze a feltárt ingerek tömkelegétől. Érdekes lenne megnézni azt is, hogy mindennel kapcsolatban ilyen nehezen hoz-e döntést és ilyen hosszú folyamatokon megy-e át, mielőtt cselekedne vagy ez csak az anyagi dolgokra vonatkozik ? A másik kérdésem az lenne, hogy mikor szokott örülni és ez mihez köthető? Ugyanis, nem gondolom azt, hogy az igazi öröm a tárgyak megvásárlásával kezdődik, ha máskor tud örülni és boldognak lenni, akkor ez a fontos, ha nem tud, akkor nagy valószínűséggel egy-egy tárgy sem fog ehhez hozzásegíteni és akkor érdemes lenen megnézni az Ön alap meggyőződéseit az élettel kapcsolatban. Ezek nagyon jól feltárhatók pszichoterápiás beszélgetések során. Röviden összefoglaltam az öröm pszichológiai jelentését. Remélem tudtam ezzel új gondolatokat ébreszteni. Boldogságot és örömöt akkor érzünk, amikor úgy ítéljük meg, hogy elértük valamelyik fontos vágyunkat vagy pedig saját magunkra vagyunk büszkék,valamilyen eredményünk, értékelésünk folytán. Az öröm visszacsatolás arról, hogy az egyén összhangban él saját magával és a felvázolt életével. Fontos különbséget tenni az öröm és elégedettség között, elégedettnek akkor érezzük magunkat, amikor valamilyen fontos kívánságunk teljesült, az Ön esetében sikeresen megvett egy új széket. A boldogság és öröm ehhez képest inkább már állapot, amit akkor érzünk, amikor valamilyen nagyon nagy vágyunk teljesült, pl. kisbabánk születik. Sokszor abban a tévhitben élünk, hogy a boldogságot kívülről kapjuk. Ha mások így-vagy úgy viselkednek felénk, ha kielégítik vágyainkat, vagy megkapunk valamit, ami nekünk fontos, akkor tudunk örülni az életnek. A legfontosabb az lenne, ha nem külső vágyakhoz kötnénk a saját boldogságunkat hanem saját akaraterőnkön múlna. Aki nehezen meri felvállalni az örömöt, az ezt több okból is teheti. Azért írom ezt így le, mert nagyon kevés dolgot tudok Önről és remélem, hogy valamelyik gondolatot tovább tudja majd fűzni és ezáltal jobban megismerni önmagát. Az első ok, amikor az emberek nem mernek örülni, mert attól félnek, hogy akkor majd bekövetkezik a boldogtalanság , ez egyfajta babona. Ha túlságosan kitárom magam, örülök, biztosan valamilyen csapás következik. A második ok, amikor az emberek a kemény munkában hisznek és az öröm megjelenését azzal hozzák összefüggésbe, hogy a lazulás, passzivitás akár a mindennapi munkavégzésüket is korlátozhatja. Félnek beleengedni magukat a boldogságba, mert attól tartanak, hogy már nem is fognak visszatérni a napi rutinhoz, munkához. A harmadik csoportba tartoznak azok az emberek, akik magukat boldogtalannak titulálják. Valamikor a gyerekkorunkban megélték azt, hogy nem lehet a nehéz élethelyzeteket kikerülni, éppen örülni készültek, amikor megtörtént a baj. Ezek az emberek később is sokszor szabotálják magukat és a vesztes forgatókönyv szerint élnek. Nekem nagyon tetszik Viktor Frankel egyik alapgondolata. A leglényegesebb kérdés az, hogyan tudjuk felkutatni azokat az apró dolgokat az életünkben, ami miatt boldogabbak lehetünk és örömet szerzünk magunknak. Ez bármi lehet és ilyet naponta is tudunk találni. Üdvözlettel Balázs Nelli