Meglehet változni gyökeresen?

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Virág! Az, hogy vannak céljai és szépen el is tervezi, végig is gondolja őket mindenképpen nagyon jó jel! Azonban úgy tűnik, mintha nem tudna kibékülni olyan (rossznak vélt) tulajdonságaival, amelyek valamilyen mértékben mindenkiben megvannak. Mintha csak végletekben gondolkodna, amikor valaki vagy „lusta, szétszórt és türelmetlen” vagy ennek pont az ellenkezője és mindig pozitív, türelmes, stb..Pedig senki sem tudja mindig a legjobb formáját hozni, és a legtöbb ember valahol a két véglet között helyezkedik el. Ha szeretne változást elérni, annak az is feltétele, hogy kibéküljön önmagával és elfogadja azt is, hogy időnként nincs kedve elkezdeni a dolgait, néha kell egy kis pihenő. Talán az lehet a probléma, hogy belekezd ugyan dolgokba, de amint egy kicsit is elkedvetlenedik vagy akadályba ütközik (hiszen ahogy írta, rövid ideig szokott sikerülni a terveihez tartani magát), akkor hajlamos feladni az egészet. A megtorpanások, időnkénti pihenők, sőt, az is, ha néha nincs kedve az egészhez, teljesen normális! Nem az lenne a cél, hogy minden negatív gondolatát pozitívba fordítsa át, hanem, hogy a kifogásai, megtorpanásai ellenére folytassa az útját. Meg kell próbálni elfogadni azt, hogy ez nem lesz egy akadálymentes, sima út (senkinek nem az!), ahol csak a kezdő lépést kell megtenni, hanem lesznek akadályok, nehézségek is! Éppen ezért kell, hogy elfogadja önmagát és már a kisebb sikereknek, részeredményeknek is örüljön, a kudarcoknál pedig ne adja fel! A rossz beidegződésektől nagyon nehéz megszabadulni (visszaesni viszont könnyű ezekbe, sajnos..), de tudatos figyelemmel meg lehet próbálni kideríteni, hogy mi állhat mögöttük és azzal javítani is lehet rajtuk. (Például a ’lustaság’ mögött állhat az, hogy valójában nincs kedve ahhoz a dologhoz vagy fáradt, vagy valamiért halogatja..). Ha megismerkedik a félelmeivel, kifogásaival, akkor ha nem is azonnal, de egy idő után azok ellenére is folytatni tudja majd a megkezdett útját. Nem megváltozni kell tehát, hanem elfogadni, megszeretni önmagát a félelmeivel, az időnkénti kifogásaival együtt és azok ellenére is kitartani a tervei mellett. Ez egy hosszú folyamat, amelyben lesznek nehezebb és könnyebb időszakok, és a sikerek mellett óhatatlanul kudarcok is elő fognak fordulni. Üdvözlettel: Mráz Katalin