Search a listing

Megcsalva

Bende Katalin
Bende Katalin 2014. november 16.

A kérdés

42 éves vagyok , a párom 45. Hihetetlen, de 26 éve vagyunk együtt. Gyermekünk nincs. A környezetünk szerint eddig "álomparként" éltünk, nagyon szerettük egymást és meggyőződésem, hogy ez most is így van. Sajnos tizenéve van valaki aki szerelmes a páromba. Szorgos és kitartó munkája 2,5 éve "meghozta a gyümölcsét". Most már a párom is szerelmes belé, a lány a szeretője lett. Mellesleg ő is 45 éves, 3 gyerek anyja. Emiatt a szerelem miatt elhagyta a férjét. Persze az a legszebb a dologban, hogy valaha barátok voltunk..., de ez mellékes. Hiába ez a nagy szerelem, nem tudjuk elengedni egymást. Már nincsenek hazugságok, részemről nincs kutakodás, csak fájdalom van. Ő nem akar a lánnyal új életet kezdeni, kizártnak tartja, hogy együtt éljenek. Ha kérném elmenne,( és élne egyedül) de én inkább azt kérem, hogy maradjon. Szexuálisan már nincs köztünk szinte semmi kapcsolat, persze miatta. Lassan felőröl ez a helyzet, semminek érzem magam. Biztosan furcsán hangzik, de az, hogy szinte együtt nőttünk fel, olyan erős kapocs köztünk ami részemről elképzelhetetlenné teszi, hogy nélküle éljek. Van olyan, hogy egy ennyire mély válságból még normálisan működő kapcsolat alakuljon vissza? Az eszem azt mondja, hogy nem, de a szívem egész mást érez. Egy pszihológus tud abban segíteni, ha nem elengedni akarom őt hanem elfogadni egy ilyen elfogadhatatlannak tűnő helyzetet? Köszönöm

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező! Először is hadd emeljem ki a jó hírt, hogy még szeretik egymást a párjával. Erre akár épülhet egy megújított kapcsolat. Ugyanakkor természetesek az Önben kavargó érzések, hogy rosszul érzi magát ebben a helyzetben. Az, hogy még nem engedték el egymást jelentheti azt is, hogy lehetséges Önök közt közeledés. Ehhez természetesen a párja döntése is szükséges lenne. Nem bocsátkoznék jóslásokba a jövőt illetően, az Önökön is múlik. Abban viszont hiszek, és tapasztalom is, hogy az emberi lélek csodákra képes: képes elfogadni és képes elengedni is sok mindent, csak az a kérdés, hogy mi mit szeretnénk. Elfogadni és elengedni az egyik legnehezebb, de nem lehetetlen feladat a lelkünknek. Ha elengedjük az eddigi életünkben egy fontos szerepet játszó személyt, azzal elengedjük a vágyunkat is az elmúlt kapcsolat folytatására, és másfajta kapcsolatot alakítunk ki. Az elengedés része, hogy elengedjük a múltat, a fájdalmat és a vágyott jövőt: azt az irreális elképzelést, hogy újra minden úgy lesz, mint régen. Megtanuljuk elfogadni azt, ami van, ami most van, a jelenben. Úgy érzem szavaiból, hogy még nem döntötte el, hogy igazán mit szeretne (tudom ez a döntés nem csak Önön múlik): párjával felépíteni egy új kapcsolatot, vagy végleg elválni tőle, avagy folytatni a jelenlegi „elfogadhatatlannak tűnő helyzetet”. Azt is fontosnak tartom még megemlíteni, hogy leírásából nem derült ki egyértelműen az sem, hogy a párja mit szeretne. Még további kérdéseim lennének párjához: Kivel szeretné eltölteni a jövőjét, kivel szeretne megöregedni? Ha egyedül élne, akkor hogy képzelné az életében jelenleg szerepet játszó két nővel a kapcsolatot, kivel hogyan találkozna? Ha úgy gondolják a párjával és eldöntik, hogy a kapcsolat megmentésén dolgoznának együtt, akkor párterápiát javasolnék. Ha úgy döntenek, hogy nem tudják együtt folytatni a kapcsolatukat, akkor is lehetséges az elválásra irányuló párterápia vagy egyéni konzultáció. Még annyit, hogy amit mellékes körülménynek említett, azt hiszem azon is lenne mit átbeszélni… Remélem segíthettem.

Kiemelt szakemberek a témában

Heti válogatás e-mailben

Minden héten elküldjük a legújabb szakértői válaszokat és cikkeket. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.

Megerősítő levelet küldünk; a feliratkozás csak a benne lévő linkre kattintva lesz érvényes. Adatkezelési tájékoztató