A kérdés
Tisztelt pszichológus! Észrevettem magamon, hogy mostanában a hibákat keresem másokban. Például, mikor ismerkedem egy fiúval, elsőként a hibákat látom benne, és nagyon nehezen fogadom el akár az apró hibáit is. Fontos az is ,hogy saját magamat sem tudom elfogadni, nagyon rossz az önértékelésem, viszont ezen már dolgozom, de tudom ,hogy ha magamat nem fogadom el, akkor másokat sem tudom elfogadni. Az is valószínű, hogy azért is vagyok ilyen, hogy nem fogadok el másokat, mert a szüleim is ilyenek. A tesóim közül mindig én voltam a fekete bárány, és mindig a hibákat sorolták rólam, sosem voltam jó nekik, bármi sikert is értem el, nagyon negatívak a szüleim, ebben nőttem fel. Mindemellett szeretném megakadályozni, hogy olyan legyek, mint a szüleim. Tanácsot szeretnék kérni, hogyan változtassak magamon, hogy elfogadóbbá váljak és ne kövessem el ugyanazokat a hibákat, mint a szüleim? Hogy pozitívabb legyek, jószívű, elfogadó. Köszönöm a válaszát!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, gyönyörűen összefoglalta élete minden színterén, hogyan jelennek meg, honnan fakadnak önértékeléssel, önelfogadással kapcsolatos nehézségei, amelyek mint írta valóban alapjául szolgálnak annak a bizonytalanságnak/bizalmatlanságnak, ami mások elfogadására irányulna. Írta, hogy már dolgozik az önértékelésén, azt viszont nem, hogy hogyan. Fontos lenne tudnunk, hogy vannak-e olyan kortárskapcsolatai, ahol tud önmaga lenni? Van-e bármi olyan tevékenység az életében, ahol önfeledt tud lenni? ... Ebből a perspektívából azt tudom javasolni, hogy amennyiben van a környékén pszichológus, keressen egy olyan önismereti csoportot, ahol új emberek "szemének tükrében" is magára/ba tud tekinteni, ami egészen biztosan elindíthatja az önelfogadás felé vezető úton! Járjon szerencsével!