Search a listing

Lehetséges, hogy azért nem érzek semmit a fiú iránt, mert elfojtom az érzéseimet?

Balázs Nelli
Balázs Nelli 2016. január 5.

A kérdés

Én nagyon visszahúzódó lány vagyok, és nem volt komoly párkapcsolatom... Eddig akárhányszor közeledett felém egy srác, mindig leráztam, mert valamiért féltem ettől az egésztől Aztán most megismertem egy fiút, akivel először csak barátok voltunk... aztán mindketten kezdtünk többet érezni, mint barátság, ezért belevágtunk és összejöttünk... És ahogy összejöttünk, egy pillanat alatt bezárkóztam... És mint ha nem szeretném egyáltalán... De tudom, hogy ha meg vége lenne ennek a kapcsolatnak, akkor megbánnám és mégis akarnám... Volt már ilyen ,hogy azt hittem, nem vagyok szerelmes a fiúba, szakítottam vele, és egyből újra éreztem azt.... Nagyon kedves a barátom ,megértő, és azt mondta, hogy vár rám, amíg kell... Nagyon nehéz eset vagyok ,mert az érintést sem viselem el, nincs kézfogás, csók.. csak egy ölelés! Lehet ,hogy a félelmeim miatt vagyok ilyen?

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező ! Jó kérdést tett fel önmagának. A leírtak alapján sok a bizalmatlankodás, a félelem, a kikerülő-menekülő magatartás. Érdemes lenne megfigyelnie, hogy milyen gondolatok jutnak eszébe, amikor rágondol a fiúra, amikor elképzeli a csókot és amikor ölelkeznek. Próbálja meg minél precízebben megfogni ezt a belső viselkedést és megkeresni hozzá a megfelelő érzelmeket is. Ha sikerül tudatosítani azokat a filozófiákat, fő gondolati sémákat, melyek a félelmét táplálják, akkor el is kezdhet rajtuk változtatni, hiszen,amint írta, nem a fiúval elégedetlen, hanem saját magában lát gátakat. Ugyanakkor jó azt is tisztáznia, hogy a fiatal lányok félhetnek az ismeretlentől, a túl intim helyzetektől és ha nem ugranak rögtön a másik nyakába, az is elfogadott. A világ diktál egy tempót, viszont minden egyénnek más és más a ritmusa és minősége a kapcsolódásokat illetően. Mivel a fiú nem veti meg Önt a lassú közeledés miatt, beszélgethetnek akár az ő tapasztalatairól is, sokszor a mély beszélgetések is oldják a feszültséget, hiszen akkor már az ismeretlenből megközelíthető tartalom válik. Azt gondolom, hogy a legnagyobb bajt mindig az okozza, amikor túl sürgetőek vagyunk magunkkal szemben, amikor a követelések kezdik el uralni mindennapjainkat és már értékeléseket is adunk magunkat és már csak a nehéz eset szemüvegén keresztül látjuk magunkat Ha ön jónak érzi a tempót és úgy érzi, hogy nincs gondja az érintésekkel és a szeretet adás-kapás műfajával, mert mondjuk a barátnőit , szüleit probléma nélkül megöleli-megpuszilja, akkor tanulja meg elfogadni önmagát. Közben lehet gyakorolni a közeledést, az intimitást, akár könyvekből, filmekből, mások tapasztalataiból, eljárhat masszázsra, jógára, ahol tudatosabban kapcsolatot teremt majd a testével és lelkével. Eljátszhat a gondolattal, hogy mi az a legszörnyebb dolog ami történhetne, ha mondjuk megcsókolja a fiút, ha szerelmes lesz, ha engedi, hogy rá támaszkodjon és mondjuk mind ezek után elveszíti őt? Egyszóval, sok minden van a leírt viselkedés mögött, ha nem boldogul az önálló feltárással, felkereshet pszichológust is, akivel együtt megerősödhet ezen a téren. Sok erőt kívánok hozzá !

Kiemelt szakemberek a témában

Heti válogatás e-mailben

Minden héten elküldjük a legújabb szakértői válaszokat és cikkeket. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.

Megerősítő levelet küldünk; a feliratkozás csak a benne lévő linkre kattintva lesz érvényes. Adatkezelési tájékoztató