A kérdés
Kedves Pszichológus! Azért fordulok önhöz , mert a páromnak olyan problémái vannak hogy két hétig szeret, de tiszta szívéből , bele ad mindent érzem hogy törődik velem. Két hét után valami át kapcsol nála és elkezd kerülni , teljesen hideg, nem lehet hozza szólni mert elvonul. Kicsit azt érzem mintha megijedne hogyha kapcsolatban van. Ha kérdezem mi a baja annyit mond hogy nem tudja. Nem vagyok szakember ,de jó magam szorongó kötődésű vagyok és úgy érzem ő meg pont hogy az elkerülő közé tartozik. Úgy érzem hogy segítenem kell rajta és szeretném rá venni , hogy együtt keressünk fel egy szakembert ,hogy segítsen neki leküzdeni ezeket az akadályokat. Ebben szeretnék tanácsot kérni ,hogy miként tudnám rá venni arra ,hogy együtt elmenjünk ? Fiatalok vagyunk mèg 24-27 évesek. Válaszukat előre is nagyon köszönöm. ÜdvA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Dóra! Sorait olvasva, úgy tűnik, nincs könnyű helyzetben. A párkapcsolati bizonytalanság, a kapcsolatban időről-időre felbukkanó, a másik felől érkező elbizonytalanító tényezők szorongáskeltőek és általában kihatnak az élet egyéb területeire is. Párja kérdéseire adott válasza sokatmondó: "Nem tudom", azaz valójában ő sem "tudja" viselkedésének okát. Vélhetően tudattalan folyamatok állnak a háttérben, melyek még csecsemő/kisgyermekkorban rögzülhettek. A kötődési mintázata inkább ambivalensnek tűnik, mintsem elkerülőnek, hiszen, ahogy írja, vannak időszakok, amikor nagyon szereti Önt és képes kimutatni érzelmeit. Az, hogy kapcsolatot tart fent (az időszakos "elvonulásai", "hidegsége" ellenére) szintén inkább az ambivalenciára utal. Az elkerülő kötődésű embernek nehezére esik mély érzelmeken alapuló párkapcsolatot kiépíteni és azt hosszú ideig fenntartani. Ahhoz, hogy párja szakmai segítséget kérjen, el kell jutnia arra a pontra, amikor felismeri, hogy bizonyos élethelyzetekben számára nem megmagyarázható, rossz érzések lesznek úrrá rajta, amelyek negatívan hatnak párkapcsolatára, és amelyek zavarják őt. Ebben a felismerésben tud talán segíteni neki, rávezetéssel, sok őszinte beszélgetéssel. Beszéljen neki a saját érzéseiről, én-üzenetekkel kommunikáljon, mondja el neki, Ön mit érez ezekben a helyzetekben, bátorítsa őt. Viszont a változást neki magának is akarnia kell. Elképzelhető, hogy párjának első körben inkább egyéni konzultációra lenne érdemes mennie, lehet, hogy szívesebben is menne Ön nélkül, mert így nem lenne az az érzése, hogy pellengérre állítják. Ha az időszakos "eltávolodásait" leszámítva a kapcsolatuk alapvetően jól működik, akkor a párterápia ebben az esetben nem indokolt. Üdvözlettel, Szkárosi NikéKiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
