Két férfi közt

A kérdés

Kedves Hölgyem, Uram Egy általam nagyon súlyosnak vélt problémával küzdők jelenleg. Van egy közel nyolc éves kapcsolatom, ami most úgy érzem, hogy nagy hullámvölgybe került. Megismerkedtem a munkahelyemen egy férfival, közel két éve. Először egy céges rendezvényen csókolóztunk, miután mindketten többet ittunk, mint kellett volna. Utána kerültük egymást, főleg én őt, mert bűntudatom volt. Aztán valamiért elkezdtünk beszélgetni egymással. Később bevallotta, hogy kedvel engem, de nekem ott volt a barátom. Ez a beismerés, megindított bennem valamit, mert én is éreztem, hogy kedvelem őt. Egymásnak estünk és vadul csókolóztunk, simogattuk egymást, ami szintén egy céges rendezvény alkalmával történt, de ezt már nem lehetett az alkoholra fogni, hiszen józanok voltunk. Akkor még nem került szexuális kapcsolatra sor, de nagyon megrémültem. Közöltem vele, hogy én szeretem a barátomat és nem akarom elhagyni. Szakítottunk, de nem bírtam, hiányzott. Elkezdtünk beszélgetni egymással újra. Ekkor döntöttem, hogy elhagyom a barátom és vele akarok együtt lenni. Megbeszéltük, hogy találkozunk, én előtte elköltöztem a barátomtól. A találkozás csodálatos volt. Szeretkeztünk, ami nagyon intim és bensőséges volt. Boldog voltam mellette, de hiányzott a barátom. Őrlődtem és féltem. Megkerestem a volt a barátomat és visszakéredzkedtem. Szakítottam vele. Annyira fájt a hiánya, hiába volt mellettem a barátom. Aztán három hét múlva, ami alatt nem beszéltünk, újra összefutottunk és nem bírtuk. Megint egy csodálatos éjszaka, szeretkezés. Boldog voltam. Ez az állapot tartott közel hét hónapig. Mivel a barátom külföldön dolgozik ezért csak ritkán, két hetente volt itthon, így megoldottuk a titkos találkozásokat. Vele minden más volt, szerelmes voltam belé, a barátom pedig nem nagyon változott jó irányba, hiába mentem hozzá vissza. Szerettem őt, de nem tudta azt adni amit a másik férfi adott. Viszont gyáva voltam és szakítottam vele, újból. Gyáva voltam és nem mertem azzal a férfival lenni, akivel igazán boldog voltam, szerelmes. Pár hónapig aztán nem nagyon beszéltünk egymással, próbáltam őt elfelejteni, de nem ment. Megkerestem újból, mint eddig mindig. Hiányzott, nem bírtam nélküle. Nem találkoztunk személyesen, de telefon, chat. Újból megérintett a boldogság, a szerelem. Ugyanakkor az őrlődés és a hazugság is. A barátom lakást akar venni, amit közös névre akar íratni. Viszont kikötötte, hogy nem hagyhatom el onnantól. Szeretem őt, mert jó ember, mindent megad, biztonságban érzem magam mellette. Tudom, sose hagyna el, de hiányzik valami az életemből, az igazi boldogság, úgy érzem. Szexuálisan sajnos jelentkeztek problémák nálam. Volt néhány alkalom amikor fájt vele az aktus, sokszor nem vagyok ott lélekben. Lennék azzal a másik férfival,hogy öleljen, hogy csókoljon. Hiányzik a csók, ami két ember között nagyon fontos, de barátommal évek óta nem csókolózunk a szex alatt. Imádok vele beszélgetni, együtt lenni, csak úgy. Igazán boldog vagyok vele, mint előtte senkivel, soha. De félek is. Mi lesz, ha ez a boldogság, ez a szerelem végett ér, ha ez csak egy álom. Közel két éve tart, de a jelenlegi párkapcsolatom biztos, de hazugság kikezdett engem, a lelkem. Olyat ad, mint előtte senki. Igazi szerelem, ami nem testi kapcsolaton alapszik, hanem két ember igaz szerelmén. Nagyon fáj a hiánya. A barátom kellene, hogy jobban hiányozzon és mégis ő hiányzik. Nem tudom mit tegyek. Már teljesen bele betegedtem. Tudna tanácsot adni nekem? Mit tehetnék, hogy ez az állandó őrlődés, bűntudat, hazugság ne készítsen ki teljesen? Nem tudom meddig bírom még. Köszönöm a segítségét ! Melitta