A kérdés
A problémám az, hogy amikor dicsérnek bunkón reagálok pl: "hagyjál már/ ne mondj ekkora ökörséget/ miről beszélsz? vagy ha kérdeznek rólam valamit, milyen volt a munka, suli..stb ezeket is rosszul reagálom le. Ill nagyon szégyenlős vagyok, nem szeretem ha látja valami ,ahogy tanulok, rajzolok, tornázom..stb.. és nem szeretem ha rólam kérdez valaki, munka suli stb ezekre is bunkón válaszolok sajna. A suliban van 2 tanár akik nagyon "elvannak ájulva" a rajzaim miatt, amit láttak facen és gyakran "dicsekednek" velem az osztály előtt, hogy "nem csak tehetséges vagyok, hanem okos is.." és olyankor legszívesebben eltűnnék. persze jól esik valahol, de mégis szorongást vált ki belőlem. Azért szorongok ezekkel kapcsolatosan és azért reagálok rosszul, mert negatív és bántó családban nőttem fel, s kaptam bátorító szavakat, ha sikerült vmi akkor sem dicsértek meg, mert "lehetett volna jobb is" És gyakran kibeszélt anyám a hátam mögött a tesóimmal.. 22 éves nő leszek 1 hét múlva...A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Virág, az már nagyon fontos, hogy mindezekre ilyen tudatosan van rálátása. Valószínű, hogy gyermekkori élményei mind befolyásolják azt, ahogyan ma saját magát látja, ahogyan a külvilágra, a visszajelzésekre reagál. A szégyenlősség, izgulás sokszor veleszületett tulajdonság, életünk végéig is jellemző lehet, de lehet fejleszteni, hogy kevésbé legyen nehéz. Ahhoz, hogy megtanulja ezeket a helyzeteket jobban kezelni egyrészt szüksége van önismeretre, de fontos a gyakorlás, önfejlesztés is. Az önszabályozás képessége fejleszthető, ha megértjük a jelenlegi reagálásunk motivációit, és ezzel együtt fejlesztjük a késleltetés, megfontolás, együttműködő kommunikáció, készségeit. Mindezt elérheti egyéni úton, de a probléma jellege miatt kézenfekvők a csoportos fejlesztési lehetőségek. Azt javaslom mindenképpen keressen terápiás segítséget, hogy ne egyedül kelljen megbirkózni ezzel a kihívással. Üdvözlettel, Dr. F. Lassú Zsuzsa