A kérdés
Kedves Doktor Úr/Doktornő! Azzal fordulok Önhöz, hogy segítséget kérjek az önmagammal kapcsolatos kérdésekben. 19 éves lány vagyok és rettentő nagy önutálattal küzdök, amióta az eszemet tudom. Ez annyira elfajult régen, hogy 16 éves koromban megpróbáltam végezni magammal, de végül pszichiátriára kerültem, majd egy pszichiáter segített valahogy összeszedni magam. Már nem érzem depressziósnak magam, azonban az önutálat sokszor felemészti a jelenem. Utálom a személyiségem, a testem, a viselkedésem, a személyiségemnek csak azon részét nem tudom utálni, amelyet a szeretteim tesznek ki, azon belül is két gyermekkori barátom. Viszont túlságosan általuk boldogulok, rájuk építem fel a stabil lelkiállapotom, az élni akarásom. Félek a jövőben, amikor megváltoznak a dolgok, szétszéledünk, újra beleesek a depresszióba és ártok magamnak. Hogyan tudnék egyedül boldogulni, szeretni annyira magam, hogy úgy gondoljam az életem önmagában ér is valamit? Én tényleg próbálkozom. Válaszát előre köszönöm!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Nagyon átjön a szavaidból, hogy mekkora elszántsággal próbálkozol jobban lenni, jobban megszeretni magad. Kemény dolgokon mentél keresztül, és óriási dolog, hogy ki tudtál jönni abból a mély depresszióból! Az is lenyűgöző, ahogyan, amilyen pontosan megfogalmaztad, mit akarsz elérni, miért dolgozol: még stabilabbra építeni tovább a lelkiállapod, az élni akarásod, talán még több lábra? Hogy ha egy láb meg is szűnik, és te meg is billensz, azért még talpon maradj! Egyedül boldogulni, szeretni magad, tudni, hogy önmagadban is értékes ember vagy! Biztos, hogy nagyon sokat profitálhatnál, ha tudnál járni pszichológushoz, pszichoterapeutához: 3 éve már tapasztaltad, hogy milyen hasznos - nem csak a baj kezelésére, hanem megelőzésre, vagy egy jó lelkiállapot fenntartására is nagyon jó módszer a beszélgetős terápia. Sokszor már az is segít, hogy a beszélgetés arra "kényszerít", hogy átgondold és összeszedd a dolgokat. Sokan pusztán már ettől megkönnyebbünek, oldódnak a félelmeik, némi magabiztosságra tesznek szert. A rendszeres beszélgetés is jól jön, de akár az is, ha ritkábban jársz, és ott van nálad egy szakember, egy telefonszám, akit felhívhatsz, ha rosszabbul vagy, és egy-egy beszélgetéssel helyre billentheted magad. Addig is, ha van kedved, próbálkozz meg egy apró, de hasznos technikával. Vegyél egy füzetet (vagy legyen egy üres doksi, amit akár telefonról is elérsz), és nap végén keress három dolgot aznapról, amit jól megcsináltál, ami tetszett aznap magadon, magadban, a viselkedésedben, a testedben. Nem feltétlenül nagy dolgok, hogy kedves voltál valakivel, segítettél valakinek, semmi kedved nem volt, de bementél órára, tanultál aznap valami érdekeset, eszedbe jutott egy rossz gondolat, de hamar képes voltál elterelni a figyelmed, ettél egy almát és ezzel tettél az egészségedért, magadért... Ilyesmik. Talán elsőre nem lesz könnyű, és kell kicsit "kényszeríteni" magad, hogy valamit tudj találni mégis. Egy-két hát után észre fogod venni, hogy belejössz, és néha talán már egy negyedik is becsúszik. Az önszeretet tanulható, és nem ez a kis technika fogja megváltani a világot, de biztosan nem haszontalan. Szakemberkereséshez kérhetsz tanácsot akár az iskoládban dolgozó pszichológustól, szociális munkástól, vagy egy olyan tanártól, akiben megbízol. Nagyon ajánlom még a yelon nevű szervezetet, ahol heti négy nap tudsz szuper szakemberekkel csetelni pont ilyen kérdésekben.