A kérdés
Szép napot kívánok! Tanácsot szeretnék kérni, hogy hogyan segíthetnék a fiamnak. Lassan tíz éve, hogy érettségizett, de azóta sem találja a szakmáját. A középiskolában a történelem és irodalom állt hozzá legközelebb. Egyetemre nem jelentkezett, nem érzett magában elég erőt az elvégzéséhez. Kézügyessége nincs, türelme sincs az ilyen típusú munkákhoz . Létezik-e esetleg valamilyen módszer, amivel kideríthető lenne, ahogy ő szokta mondani: mi dolga a világban? Ezt a helyzetet szégyelli, kerüli a társaságot, hogy ne kelljen beszélni a munkájáról (raktári csomagolás ). Az önbizalma nagyon alacsony, alkalmatlansági érzésekkel küzd, szorong a kudarctól , nehézkesen kommunikál idegenekkel, introvertált típus. Tudom, hogy többre lenne képes. Merre induljunk? Válaszát előre is köszönöm!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Levelét olvasva nagyon megérint, hogy anyaként milyen kétségbeejtő és tehetetlen érzés lehet látni, hogy a gyermekünk nem él boldog, kiteljesedett életet. Számtalan gondolat eszembe jut erről. Az egyik, ami foglalkoztat, hogy vajon miért nem ő kér segítséget? Hogy látja ő a saját helyzetét? Mennyire nyitott ő a változásra és arra, hogy segítséget kérjen. Sajnos a szégyen nagyon erő érzés, és könnyen el tud zárni minket attól, hogy másokhoz forduljunk szükség esetén. Szóval segíteni csak akkor lehet igazán, ha a fia is szeretné a változást, sőt nem csak szeretné, valóban akar is változni, változtatni. Alapvetően két irány lehetséges indulásnál. Az első esetben a fókusz a pályaválasztási tanácsadáson van. Ez esetben azt próbálják kideríteni a szakember segítségével, hogy milyen pálya lenne neki való, mi az amire alkalmas, és egyben örömet is okozna neki. A második út fókuszában az önismeret áll. Ez segíthet, hogy leküzdje a szégyent, csökkentse a szorongást és javuljon a kommunikációja. Talán az elsőnek könnyebben megnyerhető, de hosszú távon az önismeretet véleményem szerint nem érdemes megspórolni. Mindkét esetben érdemes szakértőt bevonni a folyamatba, aki támogatni tudja őt az úton amit választ. A végére még odatenném, hogy ha gondolja, ön is konzultálhat néhányszor szakemberrel, aki segít, hogy rálásson, mi az amit tenni tud, és segítsen elfogadni, hogy bizonyos dolgokra már nincsen közvetlen ráhatása. Ha ilyen folyamatra nem nyitott, akár egy lelkisegély szolgálatot is felhívhat a kérdéseivel, dilemmáival. Minden jót kívánok mindkettejüknek!Kiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
