A kérdés
Szép napot! Lassan 30 éves leszek de nem sikerült még mindig leküzdenem a gyerekkorom óta tartó szégyenlősségem. Tinédzser koromban intim problémáim voltak, amik egy részét sikerül megoldani, de sajnos van ami még a mai napig megmaradt. Viszont a szégyenérzetem meggátol abban hogy orvoshoz forduljak. Egyszerűen viszolygok attól hogy az orvos mit fog gondolni rolam hogy ennyi ideig nem voltam képes leküzdeni ezt a beteges szégyenérzetet. Tudom hogy az orvosoknak ez a dolguk, és nap mint nap ezzel foglalkoznak, de hiába mondogatom magamnak, nem tudok ettöl az érzéstől megszabadulni. Emiatt félek egy párkapcsolatba belekezdeni. Egyszerűen szégyenlem azt ami és aki vagyok. Hogy tudna bárki is elfogadni így ha egy olyan alapvető dolgot sem tudok megtenni hogy elmegyek az orvoshoz. Nem tudom hogy lehetne ezen változtatni, ha egyáltalán lehet.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Köszönöm, hogy megosztotta kérdését ezen az oldalon. Azt gondolom, hogy az első, hatalmas lépést ezzel meg is tette a nehézségeinek megoldása érdekében. Nem könnyű felismerni és beszélni a problémákról, különösen, ha nem tudjuk, milyen irányban léphetünk tovább. A szégyenérzet kialakulása nagyjából a gyermekek 3 és 5 éves kora között történik. Az egyéni fejlődés életciklusában ez a kisgyermekkor és az óvodáskor időszaka, amikor is a gyermek feladata az autonómiájának és a kezdeményezőkészségének a megélése, kipróbálása. Amennyiben ezen időszakban erre nem kap lehetőséget vagy nem megfelelően, az a későbbi életszakaszokban szorongásban, kisebbrendűségi érzésekben jelenhet meg. Azaz a családban uralkodó kommunikációs minták, viselkedésformák és sémák nagyban befolyásolhatják az illető reakcióit, megküzdési módjait egy társas helyzetben őt ért valós vagy vélt kellemetlenség során. Fontos különbséget tenni a szégyenlősség és az Ön által „beteges szégyenérzet”-ként említett fogalom között. A szégyenlősség egy viselkedésforma, amely mindenkiben valamennyire jelen van. Egy esetleges megszégyenülés pedig bármely társas helyzetben előfordulhat. Az azonban, ahogyan erre reagálunk, már nagy különbségeket mutathat. Valaki könnyebben túlteszi magát ezen, míg mások hosszan rágódnak a történteken, elemezgetik a konkrét szituációt. Amikor az ezzel való foglalkozás, illetve a szégyenérzettől való félelem krónikussá válik, azt mondhatjuk, hogy ez már az illető identitásának a része. Ez arról ismerhető fel, hogy már az egyén életének a többi részére is bénítólag hat és jelentősen befolyásolja a társas kapcsolatait. Változtatni lehetséges és Ön már elkezdte a megoldási lehetőségeket keresni! Amennyiben úgy dönt, hogy szakemberhez fordul, ő tud Önnek segíteni az erőforrásai megtalálásában és saját maga ítéletmentes elfogadásában, akár egyéni vagy csoportos önismereti foglalkozás keretében. Kognitív viselkedésterápia vagy sématerápia szintén hozhat minőségi változást az életében. Ez azonban nem történik meg egyik napról a másikra, legyen türelemmel és megértéssel saját maga iránt! Sok sikert kívánok mindehhez! Üdvözlettel, Poór DóraKiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
