A kérdés
Azt mondják, hogy fogadjam el magam, és szeressem Önmagam, és hogy szerethető vagyok. De ha a saját anyám utál, aki magzat korom óta ismer, akkor hogyan lehetnék szerethető? Csapjam be magam? A saját anyám, akkor örül, ha nekem rossz, valószínűleg boldog lehet most, mert én ritka rosszul érzem magam. Azt hiszem, hogy pocsék ember vagyok, és anyám maga mondta, hogy neki nincs lánya, nem kellett volna megszületnem. Nem tudom szeretni magam, és nem tudok boldog lenni, és nincs életkedvem, abban a tudatban ,hogy anyám ennyire utál. Mert ez azt jelenti ,hogy rossz ember vagyok, és az életet se érdemeltem meg. Miért a jó emberek betegednek le és kapnak rövid életet, miért nem én, akinek meg se kellett volna születni? Én szeretnék embereken segíteni, mert mások megérdemlik, de nem tudok,amíg nem fogadom el magam. Hogyan legyek pozitív, és hogy szeressem magam? Szeretnék sikeres lenni, hogy anyám szemébe nézzek boldogan,s hogy lássa mit veszített, s megbánja, hogy annyit bántott engem!!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező ! Nagyon sajnálom, hogy ilyen állapotban van. Mindenkinek az a legtermészetesebb, ha a szüleitől elfogadást, sok-sok szeretetet, útmutatást kaphat. Hogy az Ön anyukája ezt miért nem tudja megadni, az biztosan sok mindennel összefügg, hogy neki milyen volt a kapcsolata a saját anyjával, milyen körülmények között szülte Önt, hol tart a saját lelki fejlődésében stb. Ez most talán kevésbé fontos, sokkal fontosabb az, hogy Ön jobban legyen és megtalálja helyét a világban. Tetszik az, hogy vannak céljai, szeretne másokhoz kapcsolódni, másokon segíteni és az is tetszik, hogy belátja, hogy az csak saját elfogadásán keresztül tud jól működni. Azt gondolom, hogy elakadásának fő mozzanata az utolsó mondatában van, ahol arról ír, hogy meg szeretné változtatni az anyja hozzáállását, neki szeretne megfelelni, vagy rámutatni, hogy Ön igen is szerethető. Sajnos ez az út nagyon fájdalmas lehet, hiszen a leírtak alapján őt nem érdeklik az Ön fejlődésének változásai. Nagyon sok filozófiai irány támasztja alá azt a tényt, hogy már csak azért is szerethetők vagyunk mert megszülettünk, nem kell semmit sem tennünk, azzal, hogy élünk és emberek vagyunk szerethetők vagyunk és minden amit teszünk, az nem a jóságunkat fogja növelni, mert mi nem vagyunk egyenlők saját cselekedeteinkkel. Szóval mi emberek függetlenül mások értékeléseitől, még ha ez a szüleinké is, tudunk teljes életet élni, szeretni magunkat, célokat felállítani és azokat megvalósítani, mert mi azt nem mások miatt tesszük, hanem saját belső késztetéseinkből, vágyainkból, gondolatainkból. Érdemes lenne találnia olyan pszichológust, akivel ezt együtt megalkotnák, csak azért, mert az Ön hozzájárulása a világhoz fontos! Végeredményül mégiscsak megszületett és itt van ! Ebből a tényből lenne jó táplálkozni. Kívánok sok erőt, bátorságot ehhez a munkához ! Üdvözlettel Balázs NelliKiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
