A kérdés
Kedves Szakember! Kicsit tanácstalan helyzetben vagyok. Egy ideje megkérték a kezem,jövőre lenne az esküvő. Előtte sokat beszéltünk erről a párommal, mindketten úgy éreztük hogy eljött az ideje (akkor 4 és fél éve voltunk körülbelül együtt), én is biztos voltam benne és ő is. Azóta azonban romlott a kapcsolatunk, volt pár vitákkal terhelt hónap, amit sikerült kezelni mostanra. Jelenleg nem tudom eldönteni, valóban ő-e az, akivel le szeretném élni az életem. Szüleim kapcsolata nagyon rossz volt, ebben nőttem fel, édesanyám mindig óva intett, kihez megyek hozzá - biztos vagyok benne, hogy ezek belém ivódtak. Éppen ezért már nem tudom szétválasztani, hogy ezek az élmények okoznak félelmet, ami gátol, vagy a páromhoz fűződő érzések és bizonytalanság befolyásol? Élőben is felszeretnék keresni pszichológust, valamint párterápia is szóba került már - azonban addig is szívesen meghallgatnám egy szakember véleményét, ugyanis ezzel fekszem és kelek már hónapok óta, túl sokat rágódom rajta.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Üdvözlöm! Megértem az Ön helyzetét, és bármennyire is az ellenkezőjéről hallani a legtöbb irányból: a házasság bizony nem is mindig olyan stresszmentes lépés, mint amennyire néha az ember elképzeli. Erre sok pszichológiai értekezés is rámutat, egy közölük pl. a Holmes-Rahe életesemény skála, ahol a házasság bizony igen előkelő helyen szerepel a lelkileg megterhelő események listáján (még akkor is, ha alapvetően ez egy pozitív esemény). A házasság egy fontos lépés, ami óhatatlanul is önismereti munkára készteti az embert, különösen abban az esetben (amilyen az Ön esete is), ha a házasság kapcsán él az emberben, a családja révén jó néhány súlyos családi hiedelem, intés, óvás, ami -ahogyan Ön is említi- beleivódik az emberbe. Mi is ez a bizonytalanság? Hol kezdődik az Ön bizonytalansága és hol szól közbe az, amit Ön "örökölt" a családjától a házasság kapcsán? Érdekes, hogy ezek a gondolatok pont most kezdtek el felszínre kerülni, holott egyébként, sorai alapján, Önök biztosak voltak a döntésükben. Ön, érthető módon, nem kívánná saját magának azt a sorsot, amit a szülei éltek át, de a múlt nem automatikusan ismétlődik. Önnek minden lehetősége megvan, hogy a legjobb döntés hozza, s ebben segíthet az önismeret: miről szól az Ön belső hangja, az Ön céljai, és miről szólnak a külső hangok, amik eddig csendben voltak? Keressen bizalommal, ha dolgozni szeretne a témát illetően