Ez normális?

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Levélíró! Az, hogy valakinek 20 éves korában még nem volt „igazi” párkapcsolata, nem tekinthető abnormálisnak. Nem szerencsés, ha csupán vélt vagy valós elvárások miatt lép valaki párkapcsolatba, miközben az igazi érzelmi alapok esetleg hiányoznak. Feltehetőleg személyiségéből adódóan félénkebb, visszahúzódóbb az átlagosnál, nehezebben bízik meg az emberekben, nehezen enged közel magához másokat (a szó szoros értelmében is). Elképzelhető, hogy e mögött gyerekkorban elszenvedett traumák húzódnak meg (és itt nem feltétlenül kell bántalmazó, elhanyagoló szülőkre gondolni, sokszor egy-egy iskolai, óvodai csúfolódás, kiközösítés, zaklatás áll a háttérben). Az utóbbi időkben szerzett tapasztalatai ezen a helyzeten sokat rontottak, hiszen amikor először próbált bízni valakiben, az visszaélt ezzel. A négy hete történt események pedig sokkoló hatásúak voltak (mindenkire azok lett volna). A szexuális erőszak, azon túlmenően, hogy bűncselekmény, nagyon nehezen feldolgozható, traumatikus élmény. Ezen nem sokat változtat az a tény, hogy csak „majdnem” történt meg, ahogy az sem, hogy többet ivott a kelleténél. A másik ember védtelenségével, kiszolgáltatott helyzetével visszaélni nem menthető és nem megmagyarázható dolog. Szerintem természetes, hogy egy ilyen eseményt követően legalábbis óvatosan fogadja a másik nem közeledését, és ezzel kapcsolatban sok félelem van Önben. Komolyabb problémára akkor kell gyanakodni, ha azt tapasztalja, hogy újra és újra átéli a traumatikus eseményt, akár kényszerű visszaemlékezés formájában, akár álmodik róla, akár más módon van állandóan az átéltek tudatában. A történteket felidéző helyszínek, helyzetek, gondolatok komoly szenvedést okozhatnak, vegetatív stresszreakciót válthatnak ki. Ugyanakkor jellemző lehet a traumával összefüggésbe hozható ingerek kerülése. Nagyon gyakori, hogy a traumát átélt emberek magukat hibáztatják a történtek miatt. Szélsőséges esetben ez az öngyűlöletig fokozódhat, amire viszont mindenképp figyelni kell, hiszen komoly depressziós állapot is kialakulhat mindennek talaján. A legfontosabb most az, hogy próbálja az Önnel történteket feldolgozni. Ha egyedül, illetve baráti, családi segítséggel nem megy, akkor forduljon szakemberhez! Újabb párkapcsolatba csak akkor menjen bele, ha erre érzelmileg felkészültnek érzi magát. Ideális esetben a párkapcsolat két egymást szerető ember szövetsége. Az érzelmi szálak megerősödéséhez mindenképp időre, közös élményekre, a másik megismerésére és elfogadására van szükség. Ha valamit nem akar, nyugodtan mondjon nemet, és ne engedjen az érzelmi zsarolásnak. Gondoljon arra, hogy ha valamiért sokat kell küzdeni, az mindig felértékelődik. Ahogy az emberek általában, úgy a fiúk, a férfiak sem egyformák. Sok olyan van közöttük, aki megérdemli a bizalmat, akire lehet számítani. Ha sikerül túljutni az elmúlt időszak nehéz eseményein, akkor érdemes arra törekedni, hogy érzelmileg megalapozott kapcsolatot alakítson ki, olyan ütemben, ami az Ön számára elfogadható. Üdvözlettel: Thiery Henriette