Érzelmeken túl

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező ! Köszönöm, hogy megosztotta tapasztalatait az önfejlődéssel kapcsolatban. Azt gondolom, hogy az érettség, fenőtti mivoltunk egyik fő jele az önismeret, a folyamatos fejlődés, gyakorlás és belátás. Ugyanakkor levelét olvasva az is felmerült bennem, hogy meddig érdemes elmenni, van-e végső határ, olyan, amikor az ember már mindent tud magáról, mindig a kellő meggyőződéssel áll a dolgokhoz és ebből nagyon konstruktív érzelmek és viselkedések keletkeznek. Személy szerint azt gondolom, hogy ha az ember jól van, érdeklődő, humorral fogadja és oldja meg a dolgokat, a nehezebb helyzetekben pedig megenged magának akár választási lehetőségeket is, ami nem is mindig konstruktív, de úgy érzi, hogy most ez jó neki, akkor teljeségben éli az életét. Ez olyan mint a nemez, összeáll, használható, de bármikor elő lehet venni és ha újra gyúrunk rajta, még kompaktabb lesz, szükséges-e vagy sem ez nagy kérdés. Azzal érdemes foglalkozni, ami visszavet céljainkban, fejlődésünkben, örömünkben. Válaszolva a kérdésére rengeteg út adatik ahhoz, hogy valaki a régi, gyerekkorban elraktározott sérelmekkel, félelmekkel, haragokkal és egyebekkel foglalkozzon, nincs egységes technika. Van amikor egy új kézműves technika elsajátítása tud olyan elementáris belső kérdéseket elénk tárni, hogy csak kapkodjuk a fejünket, van, hogy valaki utazások, sport közben szembesül olyan kérdésekkel, amik eddig rejtve voltak. Ha már egyszer felszínre kerületek ezek az elfojtott, elfeledett élmények, akkor ugyanaz a folyamat érvényes amit eddig használt, nagyon jónak tartom a REBT használatát. Talán a válasz az lenne, hogy élni kell, minél több dologban elmélyülni, hagyni, hogy hassanak ránk az ingerek és akkor egyre mélyebb rétegekhez juthatunk el, egyre jobban megszerethetjük és elfogadhatjuk önmagunkat. Minden jót kívánok Balázs Nelli