Értelem és érzelem

A kérdés

Üdvözlöm! Eléggé önbizalomhiányos vagyok, de ez a dolog még ront rajta. A férjem volt barátnőjéről van szó. Mikor először találkoztunk, még együtt voltak (csak a szakításuk után jóval kezdett nekem udvarolni a férjem). Ebben a lányban megvan az összes jó tulajdonság, amit magamból hiányolok - intelligencia, jó szociális készség, önbizalom... Amolyan "menedzser-típus", iszonyatos akaraterővel. Persze nekem is vannak jó tulajdonságaim, de más jellegűek. A lányt elég felszínesen ismerem, és csak a férjem elmondásából tudom, hogy van egy rakás rossz tulajdonsága, ami miatt elviselhetetlen vele az együttlét, nem csak párkapcsolati szinten. Én személyesen csak a pozitív tulajdonságait tapasztaltam. Egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne hasonlítgassam vele össze magamat, ne próbáljak bizonyos fokig rá hasonlítani - és az, hogy ő a férjem exe, aki eléggé tönkretette érzelmileg, totális káoszt teremt a fejemben. Ráadásul motivációs problémákkal küzdök (magyarán lusta vagyok), és ennek a lánynak az eredményei (sportban, szociális életben stb.) már-már ijesztő mértékben motiválnak. Sokkal inkább, mint a férjem biztatása és támogatása... Vele összehasonlítva kisegérnek érzem magam. Ugyanakkor józan ésszel átgondolva nem is akarok olyan lenni, mint ő. Egy csomószor azon kapom magam, hogy rajta gondolkodom, ő jár a fejemben, a Facebook adatlapját nézegetem, mintha jólesne az az "adrenalin-löket", amit kivált belőlem. Átmenetileg fel is tölt energiával, aztán magamba zuhanok, mikor rájövök, hogy én sosem leszek olyan, mint ő... Mint valami kábítószer. Minél inkább próbálok nem gondolni rá, annál kevésbé sikerül, még álmodom is róla (pl. álmomban vele voltam menyasszonyi ruhát választani...). Persze mivel ennyit kattogok rajta, néha kibukik belőlem a keserűség és kiöntöm a szívem a férjemnek, aki meg gondolni sem szeret erre a lányra, és könyörög, nehogy olyan legyek, mint ő... Leszögezném, hogy egyáltalán nem vagyok féltékeny rá, cseppet sem zavart, ha a férjemmel találkoztak (próbálták a "baráti" viszony fenntartani). Magam sem tudom, mit akarok. Nem akarok lemondani erről a kevéske motivációról, amit a jó tulajdonságai nyújtanak nekem, de a rossz álmokról és a kisebbségi érzésről örömest lemondanék. Ugyanakkor néha mintha valami perverz élvezettel keresném az alkalmat, hogy ismét ráébredhessek, hogy ő mennyivel kiválóbb nálam... Kezdek belebolondulni ebbe a helyzetbe, és nem találom a kiutat. Szeretném a segítségét kérni. Tisztelettel Mónika