Elvesztek az érzelmeim

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező ! A leírt helyzetből kiindulva,reálisnak mondható a reakciója. Az elmúlt hónapokban olyan trauma érte, ami sokként kúszott be az életébe és kibillentette lelki egyensúlyából. Bizonyított tényállás, hogy a családban lévő titkok nagyban rombolják minden ember öntiszteletét, különböző érzelmi zavarokat, tünetegyütteseket hoznak létre. Ha nem is tudott a dologról, a saját esetleges élményét pedig mélyen elraktározta, akkor is biztosan érződött a családban valamiféle szorongás, szomorúság, elfojtott haraggal, szégyennel és mi egyébbel keverve. Az, hogy ez most mind a felszínre tört, bizony igen traumatikus és megterhelő. Ennyi év után sokkhatás érte, a sokkhatásra pedig jellemző a kiüresedés. Ugyanakkor folyamatosan terheli magát a múlt rekonstrukcióival, a mostani helyzet megértésével, az akkori helyzet megmagyarázásával, ami rengeteg erőt emészt fel. Mintha nem a jelenben lenne, hanem ott a régi időkben. A másik fontos dolog pedig az,hogy megrendült a hite, a bizalma, kérdezheti önmagát, hogyan engedjem el magam, hogyan szeressek, amikor ilyen történhet az én családomban, az én rokonaim között, akkor hol van itt a szeretet, a biztonság, a segítés? Egy világ dőlhetett össze Önben és ha jót szeretne magának, akkor engedjen meg, hogy feljöhessen mindenféle érzelem, megélje azokat és azt is ha nincs semmi, ha csak úgy van, ha sokkban van, ez mind embereknek való működésmód. Miután ez a kezdeti állapot picit enyhül érdemes lenne elkezdeni beszélgetni a történtekről, tudom, hogy nehéz, de a kibeszélés, a kockák összerakása rengeteget segít a trauma feldolgozásában. Ajánlom szakember bevonását is,ugyanis a nemi erőszak a legtöbb esetben még szakember segítségével is hosszú idő után dolgozható csak fel és annyi területen sérül az ember öntisztelete, önelfogadása, a világnézete, hogy azt ritkán tudja csak egyedül racionálisan feldolgozni. Levelének van egy másik része is a most, a jelen, ahol van valaki, aki nagyon számít önre, az ön erejére, ez a saját gyermeke. Ennél nagyobb motiváló erőt nem tudok elképzelni, hogy kijöjjön saját sokkos állapotából. Hiszen vele nap mint nap foglalkozni kell, támaszt nyújtani neki, olyan helyzeteket teremteni, melyben biztonságban van, melyben szeretve van. Nem tudom hány éves a gyermeke, de bármennyi legyen is, fontos, hogy tudassa vele, hogy most ön nincs jól, de dolgozik azon, hogy jobban legyen. Azt is jó lenne tudatni, hogy ez nem függ össze a gyermekével, hanem a régi gyermekkori , fiatalkori életével. A gyermek szintjén adhat magyarázatot érzelmi üresedéséről, elveszettségééről. Elhangzott egy olyan mondat is, hogy Ön nem jó anya. Az önvádaskodás mit sem segít, tudatosíthatja, hogy min szeretne változtatni, hogyan tudna jobb szülő lenni, de úgy, hogy közben tisztában van saját erényeivel is. Nyilván egy ilyen helyzetben nagyon nagy hangsúlyt kap a szeretet mérlegelése, a kapcsolatok felülvizsgálása( anya-gyerek ). Rendben van ez így, csak ha bármilyen értékelést ad önmagának tegye azt racionális keretek között. Próbáljon most olyan emberek társaságában lenni, akiket szeret, akik fontosak, akik meg tudják Önt nyugtatni, vagy legalább támaszt tudnak adni. Fontos, hogy időt adjon magának és minél kevesebb elvárással legyen önmaga felé, hiszen az, hogy leírta problémáját arról tanúskodik, hogy gondolkodik, hogy kérdései vannak, hogy mérlegel, ez már nagyon jó kezdet. Kívánom, hogy minél több erőbevetéssel tudja ezt folytatni. Tisztelettel Balázs Nelli