Elfojtott érzelmek

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező ! Levelét elolvasva azt látom, hogy igen sok kérdésére már önmaga is adott választ és az is pozitív, hogy foglalkozik a témával és nem szeretne többé így élni. Nem írta le pontosan mióta van ebben az állapotban, csak sejteni tudom, hogy ez már tarthat néhány éve, sőt ahogyan írja már az iskolában is többször dühöngött magában. Haragot akkor érzünk, amikor véleményünk szerint megsértették önérzetünket, megrövidítették lehetőségeinket és szokásainkat. A düh a harag intenzívebb és magasabb foka. Ahogyan levelében is írja a dühös ember majdhogy fel nem forr a méregtől, mindenféle negatív, másokra nézve kínzó és fájdalmas bosszúkon töri a fejét és persze van, hogy ezek a fantáziák akár realizálódnak is. Ön azt írja, hogy csak a fantáziák szintjén marad, nem árt senkinek. Lehet, hogy másoknak nem árt, de Önmagának rengeteget, mert az ilyen folyamatos negatív tervek, és töltetű képek elviszik mindennapjaiban a hangsúlyt a szépről, a fejlődésről, a segítségadásról és a konstruktív megoldások kereséséről, nem beszélve arról, hogy folyamatos feszültségben van a szervezete, ami hosszútávon több szervet is megbetegíthet. Mind ahogyan az általában lenni szokott ezzel a problémával is ugyanaz a helyzet, hogy ugyanannyi energia kell a rossz erők állandó fenntartásához, mind a jó erők megkereséséhez és kifejtéséhez. Nagy valószínűséggel Ön a gyermekkori előzményei, sorozatos frusztrációi, igazságtalanságai miatt tartja még mindig fent az első állapotot, de azáltal, hogy írt , már látható a vágy a változtatásra és megszületett az első belátása, hogy ez probléma. A második belátás, hogy Ön tartja fent ezt a problémát ,a harmadik belátás pedig az, hogy keményen kell a gyakorlatban is dolgoznia azon, hogy ezt átváltoztassa. Mit tehet? Átgondolhatja, így felnőtt fejjel a régi sérelmeket, ha nem megy egyedül, kereshet hozzá szakembert. Koncentrálhat a saját mostani fejlődésére, melyek azok a területek, melyeken változást szeretne, milyen céljai vannak, azokat hogyan szeretné megvalósítani, gondolok itt barátságokra, párválasztásra, hobbikra, tanulásra, önkéntességre...( a saját életünket tudjuk legjobban irányítani, érdemes sok energiát fektetni bele...) Írja, hogy a közeli hozzátartozók irányába nincs bosszúvágya, szóval van azért tudása arról, hogyan lehet barátkozni, segíteni. Ezt a tapasztalást tudná mind jobban használni a nagyvilágban is, hiszen ott is csak emberek élnek, akik az elején idegenek, de ahogyan megismerjük őket, már ismerősök és közelibbek lesznek. Miért ne kaphatnának erre esélyt ? A sok belső monológ, kiéletlen fantáziálgatás talán egy picit arról is szól, hogy gondja van az érzelmei kifejezésében. Ez tanulható folyamat. Minden érzésnek létjogultsága van, egyik sem rossz vagy jó, egyszerűen csak azt lenne jó megtanulni, hogy ha érezzük, mit kezdjünk vele és tudjuk uralni mind az irányát, úgy az intenzitását is. Ez tanulható relaxációs technikákkal és a művészetek használatával is. A sport is segíthet. Persze a leglényegesebb és elsődleges feladat az irracionális gondolatok és filozófia átírása. Ön is felépítheti a saját racionális igazságát és azt csak úgy tudja, ha teret ad mindenféle kapcsolat kibontakozásának és megtanulja látni a sokféleséget és persze megtanulja kezelni az ebből adódó esetleges frusztrációkat. Az a jó hírem, hogy ez tanulható, gyakorolható, hiszen a kisbaba hittel, bizalommal születik erre a világra,ehhez az állapothoz mindig vissza lehet nyúlni. Kívánom, hogy sikerüljön Önnek is és így ahelyett, hogy megtorolja és elkerüli inkább majd gazdagítja környezetét( a legtöbbet a közvetlen környezetében tehet, család, kerület, munkahely, társulat, ha ezeken a helyeken már felvállalja érzéseit és konstruktívan kifejezi azokat, a változás útjára lépett ). Így legyen !Üdvözlettel Balázs Nelli