Egyre több a szorongásom...

A kérdés

Tisztelt Pszichológus! Mostanába elég sokat szorongok néha sírógörcsök is rámtörnek, az a baj hogy körübelűl 2 éve egy olyan tragédia viselt meg amit még a rémálmaimba se gondoltam volna hogy ilyen megtörténhet, a 11 éves kaposvári kisfiú tragikus halála ami szörnyen megviselt (Szita Bencéjé) akkor teljesen levoltam törve és olyan volt mint ha családtagomat veszítettem volna el pedig nem is ismertem sose, annyira lesokkolt az esemény hogy poszttraumás stressz szindrómát kaptam, nos ez úgy valamelyest javult de a tünetek viszont nem, magát az eseményt feldolgoztam, de mivel itthon nem kaptam a szüleimtől semmi fajta lelki támogatást így egyre jobban sűlyedtem lefele lelkileg, még akik voltak barátok pl akit 20 éve ismerek ő se állt ki melletem főleg hogy összejött egy olyan nővel aki öngyilkossági kisérletet is elkövetett csupán azért mert a volt barátjával szakított aztán az a nőszemély összeugraszott engem akkor a legjobb barátommal akit 20 éve ismerek de nem csak hogy velem még a barátom édesanyjával is már hónapok óta nem beszélünk semmit, itthon sincs rendbe a helyzet mert szinte naponta élek át családi veszekedéseket, ordításokat stb... annyira elhatalmasodott bennem a düh és a harag hogy már ha valaki nagyon elkezd provokálni nagyon elkezdek én is már kiabálni, anyámat csak is a pénz érdekli és nagyon egy parancsolgató fajta pl ha nem viszem le a szemetet elkezd veszekedni velem meg úgy kidob meg így kidob a lakásból, nem 1x volt az hogy késő esti órákba elmentem itthonról és olyan este 11 vagy éjfél magasságába jöttem csak haza, dűhkitöréseim vannak, szorongok szinte állandóan, volt még egy olyan barátom akit 8 éve ismerek de inkább csak egy érdekbarát volt, sose bizonyította azt hogy valóba barát, ő neki akkor voltam jó ha csináltam neki valamit bár ez nem mindig volt így, van neki egy "haverja" aki rossz hatással is van rá befolyásolja, pl az előző barátnőjével is "összeugraszotta" elnézést a csúnya kifejezésért de olyat mondott a barátomnak hogy "dobd ki azt a kis kurvát" és mivel annyira naív hogy hallgatott rá, volt időszak amikor a legjobb barátom albérletbe költözött a mostani barátnővel akkor tök jóba voltunk, segített is dolgokba, támogatott, többszőr találkoztunk, akkor mondta hogy nyugottan menjek át hozzá videójátékkal játszottunk volt 2-3x amikor mondta hogy aludjak nála amikor a barátnője éjjel dolgozott, de akkor az a haverja hónapokig nem is foglalkozott a barátommal se telefonon se közösségi oldalon sehol se kereste és ugye anyagi gondjai lettek a barátomnak visszaköltözött a szüleihez, akkor ismét kezdődött minden előröl megint egyre többet veszekedtünk én kértem tőle szépen hogy ne provokáljon tök normál hangon, bár az esett nekem ugye rosszul tőle hogy 3x elhívtam már moziba lehet ez így butaság ahogy én gondolom csak rosszul esett ugye, kb 1 hónapja úgy összevesztünk hogy majdnem össze is verekedtünk csak én meghátráltam inkább mint hogy verekedésig fajuljon a dolog, pedig testvérként nézek rá persze haragszom is rá amiket még csinált régebben, pl elhitette velem még azzal a haverjával együtt hogy őt elütötte Balasagyarmaton egy autó én akkor totál megilyedtem és ezt ráakarta kenni a saját unokatestvérére hogy ő találta ki, tudom más barátok után kellene néznem csak hát itt Budapesten gyakorlatilag senkim sincs és ez miatt ragaszkodok hozzá ennyire hogy legyen aki tényleg meghallgat stb... bár én leszoktam járni Kaposvárra igaz a meggyilkolt kisfiú sírjánál voltam már összesen 4x amikor 5 alkalommal sikerült Kaposváron lennem volt hogy 2-3 napot voltam volt amikor csak 1 napot, kora reggel mentem és este jöttem csak kirándultam egyet, Kaposváron szereztem már új barátokat is nem csak 1-et és nem csak 2-őt egyre több embert ismerek meg onnan és amikor ott vagyok Kaposváron nagyon jól érzem magam, nagyon szép város és nyugott, úgy a második otthonomnak tekintem, de Budapestet nagyon megutáltam, vagyonőrként dolgozom de az elég egy stresszes munka szóval ott ugye figyelni kell nehogy valaki valami butaságot csináljon, baleset legyen pl koncerteken hasonló számos helyeken jártam már... voltam már pszichiáternél és járok is hogy ezeket a problémákat kezeljem, barátnőm nincs jelenleg, munkám ma kaptam egy új munkát de nincs életem szinte itthon, amikor vidéken vagyok 2-3 napot is, teljesen boldognak érzem magam, azon gondolkodok hogy ahogy letettem az érettségit szerencsét próbálnák vidéken (tudom nem könnyű) sokan mondták már, de akiket eddig ismerek embereket onnan mindegyiknek van munkája. Ahogy így már nincs senkim Pesten hogy tudjak uralkodni magamon hogy ezek a dühkitörések, idegösszeroppanások ne legyenek már, amikor utoljára voltam Kaposváron ahogy betettem a házba a lábamat sírógörcs tört rám mert nem akartam hazajönni, amikor hazafelé menet a buszra szálltam fel már ott könnyeztem. Előre is köszönöm a válaszát