A kérdés
Szakitást követően mindig csak akkor tudok túl lépni az előző páromhoz történő kötödésen amikor egy újabb lép az életembe, akibe bele tudok szeretni. Sajnos ritkán bukkan fel az életembe olyan, akibe ismét bele tudok szeretni és két kapcsolat létrejötte között 6-8év is eltelik és ez hosszú magányos emlékekkel teli idő, aminek következménye maga az évek múlása, így mindössze 3 párkapcsolatom volt ezidáig. Ha a társkereső oldalakat nézem, általában száz adatlap megtekintése után is jó ha egy nőt találok aki szimpatikus és lehet, hogy pont az ország túlsó végén él. Vagyis alig fog meg valakiben valami. Aki nem szimpatikus, azt megölelni, megpuszilni sem szívesen teszem, még a rokonaimat sem ezért a testi érintésekben is alig van részem, estenként a társas tánc ez alól a kivétel. Mit gondol, mi lehet velem? Köszönöm szépen.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező ! Levelét elolvasva máris lett két kérdésem, az egyik, hogyan történtek ezek a szakítások, a másik pedig, hogy hogyan történnek az ismerkedések, mennyire aktívan ismerkedik? Ugyanis, ha Önt hagyták el és ezen nem tud túllépni és ehhez még hozzáadódik az is, hogy nehezen tud ismerkedni, akkor alapvető öntisztelet hiányról lehet szó. Nagy valószínűséggel a köztes időben sanyargatja magát és újra és újra lejátssza mi is lehetett volna és emiatt nem tud elszakadni, ha pedig önmagát ilyen állapotba hozza, akkor pedig nem biztos, hogy annyira sokan szeretnének Önnel lenni, hiszen aki párt keres, szereti megélni a vidámságot, felszabadultságot, egyediséget, kreativitást. Ha valaki állandóan a múltjában él, akkor ezt nehezebben tudja magából elővarázsolni. A másik dolog ami szembeötlött az igényessége, nagyon válogat, kevés ember kap esélyt az ismeretségére. Felmerült bennem, hogy van-e esetleg valamilyen ideális párkapcsolat és partner képe? Levele igen rövid, nem igen tér ki a részletekre, úgyhogy csak találgatni tudok mi is történhet az Ön fejében. Eddigi tapasztalataim alapján nagy valószínűséggel igen érzékenyen érintik az érzelmi bevonódások, bármilyen legyen is az, lehet, hogy több konkrét képen él a világ történéseit illetően az Ön fejében, mind az általában lenni szokott, majd ez le is korlátozza, rugalmatlanná teszi a gondolkodását, a viselkedését is, így marad Önnek a hosszú önmonológ, csalódás, fájdalom és egyéb. Ezek csak hipotézisek, nem biztos, hogy így van, de elindulhat ezek átgondolása mentén. Megfigyelheti magát, hogy a kapcsolati rendszerén kívül mennyire rugalmas a gondolkodása, mennyire köti a saját belső képeihez a világ dolgait, mondjuk a munkahelyén, vagy a hobbijában és itt jut eszembe, hogy egy élet nem tud leállni csak azért,mert az embernek nincs párja, hiszen a világban rengeteg mindent lehet csinálni, magunkban is jól el lehet lenni. Ezen is el lehet gondolkodni, hogy vajon a saját életét min keresztül kezdte el definiálni, mi a célja, merre tart? Az Ön helyében keresnék valamilyen önismereti lehetőséget, akár egyénileg, vagy még jobb csoportban, ahol visszajelzéseket kap magára , majd ezeket az információkat továbbgondolva változtathat berögzülésein. Az élet igen rövid, nem biztos, hogy arra kell használni, hogy évekig szakadunk el a volt párunktól. Erre is vannak nagyon jó imaginációs technikák és válási, gyászfolyamtok feldolgozásához is ma már nagyon sok jó útmutató létezik. Próbálja ezeket megkeresni és segíteni magán, hogy minél teljesebb életet tudjon élni. Kívánom, hogy sikerüljön! Üdvözlettel Balázs Nelli, klinikai szakpszichológus.