A kérdés
Tíz évvel a devizaadósság után vidéken élek a szüleimmel és ezzel az a bajom, hogy emiatt a társadalom megbélyegez, úgy mint mamahotel és az életkorom miatt is, mert 47éves vagyok és hogy néz az ki, hogy velük lakom. Adósságom már nincs, de egyedül vagyok és egyedül egy fizetésből nehezen tudnák megélni, a devizahitel után az újabb hitelfelvételtől félek, fölég egyedül. Az emberek nem toleránsak, mindig akadnak akik megtalálnak célpontként és belém kötnek. De belém kötnek azért is mert nem sikerült családot alapítanom, de azért is mert vékony vagyok és gyengének látszóm. Bele untam ezekbe a játszmákba és ha rájuk hagyom az sem megoldás, ha felveszem a kesztyűt, az sem. Tanácstalan vagyok, nem tudom mit kellene tennem, beleuntam az emberekbe a társadalomba, ezért ha lehet magam vagyok otthon, vagy nyáron egy erdőben, egy tóparton. Vidék lévén nem találok hason szőrű embereket akikek egy hullámhosszon lennénk ez növeli a magányom, az érzést, hogy értéktelen vagyok. Megoldás?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Gábor!
Köszönjük, hogy kérdésével megtisztelte a pszichológuskereső oldal szakértőit.
Ha érez hozzá kedvet, nyitottságot javaslom, hogy keressen fel egy szakembert, akivel át tudják beszélni az aktuális érzéseit, negatív gondolatait. Lehetséges, hogy a beszélgetés során kapna új szempontokat az aktuális élethelyzetére vonatkozóan. Illetve az értéktelenség érzés feltétlen terápiás munkát igényelne, ha úgy érzi, hogy nyitott egy egyéni terápiás folyamatra. Keressen fel mielőbb egy szakembert!
A legjobbakat kívánom Önnek,
Holló Melinda klinikai szakpszichológus
Kiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
