A kérdés
50 éves vagyok, 23 év házasság után gyerekeink felnőttek, vége a családi szerepeknek, nekünk pedig újra kell terveznünk életünket. Immáron kettesben, a férfi és a nő. Eközben felismertük, hogy a család mellett a párkapcsolatunk anya-gyerek szerepjátékban telt, amit egyikünk sem szeretne folytatni. Terapeuta személyes tanácsai mellett szükségem volna kívülálló szakmai értékelésre, hogy létezhet-e egyáltalán átváltás a szerepekben ennyi idő után. Édesanyámra sem néztem soha férfi szemmel, egyáltalán egészséges-e a nőt, társat keresnem "pótanyámban"? A házasságomat csak azon az áron szeretném megmenteni, hogyha a szerepeinket rendezni tudjuk, ha ez reménytelen, mert soha nem lehet anyából társ, hadd lássam előre és ne magamtól kelljen megtapasztalnom újabb évek alatt. Válaszukat előre is megköszönöm.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező ! Levelét olvasva a következő kérdések jutottak eszembe? Mennyit beszélgettek a témáról, mit gondol erről a felesége, mekkora a motiváció? Amikor megismerkedtek milyenek voltak a szerepvállalások, azok mi miatt alakultak így, hol és mikor történt az elcsúszás? Hogy van az, hogy eddig ez nem zavarta, mi miatt lett ez most ennyire fontos? Egyszóval mit segített eddig elő ez a szerepvállalás és hol csúszott el és ki és mennyire szeretné módosítani? Ha ezeket a kérdéseket megválaszolták egymásnak és az esetleges közben felmerülőket, akkor már majd Ön is választ tud adni kérdésére. Személy szerint, pedig úgy gondolom, hogy amíg az ember él, tud változtatni a viselkedésén, a gondolatmenetén, a kialakult szokásain, a kényelmesnek tűnt pozícióin. Persze szükséges az őszinteség,a belső motiváció, a tudatosság és a folyamatos gyakorlás. Rengeteget tud segíteni a párkapcsolaton a közös mozgás, természetben levés, közös célok felállítása, ahol Ön már férfiként lép bele a feladatok elvégzésébe. Azt gondolom elég gyakorlás nélkül csak kibúvó és megfutamodás lenne a gyors szakítás. A férfias és nőies szerepeket mi magunk építjük, vétek másoktól függővé tenni őket és ha nem gyakoroljuk és tudatosítjuk őket, akkor bárhol máskor is a fejlődésünk gátlóivá válnak. Sok sikert kívánok. Üdvözlettel Balázs NelliKiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
