Válasszuk a családterápiát!

A családterápia egy viszonylag új, és állami intézményekben kevésbé elérhető módszer. A pszichológiának ez a válfaja látszólag több befektetést igényel a család részéről, hiszen nem elég, hogy egy családtag vegyen részt a foglalkozásokon, mindenki munkájára szükség van a változáshoz.

A családterápiás szemlélet szerint minden család sajátos rendszerként működik. Ha egy családtag változik, az hatással van a többiekre is. Ebből a szemléletből fakadóan a családterápia a teljes folyamatot igyekszik megismerni, nem az ok-okozati összefüggésekre fókuszál. Nem a "hibást" keresi probléma esetén, mert a résztvevők kölcsönhatása miatt nem idézheti elő egyedül egy családtag a problémát. Így tehát, ha például a kisgyereknél jelentkeznek tünetek (például ágybavizelés vagy tanulási probléma), akkor nem elsősorban vele foglalkoznak a szakemberek, hanem a szülőkkel. Az ő aktív bevonásukkal próbálják elősegíteni a változást, a tünetek mérséklését vagy megszűnését.

Ha maradunk ennél a példánál (kisgyerekes család, ahol egy ideje a korábban már szobatiszta gyereknél éjszakai ágybavizelés okoz gondot), a terápiás folyamat a következőképpen indul: miután a szülők (vagy valamelyik szülő) megkeresték a családterapetát, első alkalommal ők találkoznak a családterapeutákkal. (A többes számra később visszatérünk.) Körüljárják a problémát, igyekeznek minden jelenlévő családtag álláspontját megismerni. A találkozások 90 percesek és általában kéthetente jönnek létre, minden esetben előre egyeztetve, ki vesz részt a következő ülésen. Mivel a családterápiás szemlélet szerint a példában szereplő gyerek bepisilése a szülők közötti probléma kiütközése, ebben az esetben, illetve kisebb gyerekeknél összességében elmondhatjuk, hogy általában nem vesznek részt az üléseken. Kamaszoknál viszont gyakran előfordul, hogy jelen vannak, és fontos is, hogy ők is kinyilvánítsák az álláspontjukat.

A kliens oldaláról nézve szokatlan lehet az, hogy a családterápia esetében általában két szakember (pszichológus, családterapeuta) ül a családdal szemben, és nem egy. A két szakember jelenlétét az indokolja, hogy mivel több nézőpont van a család oldalán is, a családterapeutáknak segít a könnyebb megértésben, ha ketten vannak. Így ők is több szemszögből tudnak ránézni a problémára, könnyebben elősegítve a változást.

A családterápiás foglalkozásoknak célja tehát, hogy a rendszer egészének működését felfedje. Ehhez különböző módszerek, technikák léteznek, melyek nemcsak a családterapeutáknak segítik a család működésének megértését, hanem ahhoz is hozzájárulnak, hogy a családtagok is jobban megismerjék egymás nézőpontját. A találkozásokon olyan témák kerülnek elő, amelyek otthon lehetséges, hogy nem kerülnek szóba, vagy, ha mégis, akkor a családterapeuták kérdései által új megvilágításba kerülnek.

Ha egy probléma már fennáll a családban, nem könnyű kiválasztani a megfelelő módszert és szakembert, és meglátni azt, hogy a nehézség talán túlmutat azon, ami kézenfekvőnek tűnik. Kitartó munkával azonban a családi problémák hatékony megoldásához hozzájárulhat a családterápia.