Testterápia

A testkép szerves része az énünknek. A kialakulás korán, a csecsemőkorban kezdődik, és a testkép és énkép alakulása egész életünket végigkíséri. A megfelelő testkép és mozgás a sportolók sikereinek alapvető záloga. Az énkép komplexebb jelenség, hiszen a testképen túl kapcsolatban áll a motivációkkal, az én-hatékonysággal és a társas viszonyainkkal.

A testkép kialakulása, formálódása egész korai gyermekkorban indul. Pár hetes korában a csecsemő a kezét mozgatja, miközben látja is. Nem kell hozzá sok ismétlés, hogy a kisbabában tudatosodjon saját testének határai és hatékonysága. A kimenő és bejövő információk közötti kapcsolat fogja meghatározni a testünkről alkotott lehetőségeket, vagyis a testkép alapjait képzi. Nem sokkal később kialakul az énhatár, vagyis cselekvéseink és akaratunk hatóköre a világban. Mindezek mérföldkövek az egyéni testi és tudati fejlődésben, és korai életszakaszban rögzülnek a személyiségben.

A testünk érzékelése egyedi, hiszen vannak, akik jó koordinációval születnek, mások ügyetlenebbül és kevésbé koordináltan mozognak. A testtudatosság az élet során finomodik az önálló mozgás elsajátítása, majd később az eszközök használata kapcsán. Így sajátítjuk el például az íróeszköz, evőeszköz vagy a bicikli használatát. Az életünk során fellépő traumák részben vagy egészben szintén a testben raktározódnak. Ezek többek közt depresszióhoz, szorongáshoz, dadogáshoz, tikhez vezethetnek. A testi traumák lenyomatainak feloldására a szomatoterápiás és testterápiás módszerek nyújtanak segítséget.

A testterápiák története

A test-pszichoterápiát a pszichoanalízisre alapozva Wilhelm Reich, Sigmund Freud egyik első tanítványa fejlesztette ki. A test és az elme közötti kölcsönhatás iránti érdeklődését a testközpontú pszichoterápiás fogalmak és technikák megalkotásába vezette be. Észrevette, hogy bizonyos élettapasztalatok jellegzetes módon nyilvánulnak meg, és a „karakterpáncél” kifejezést alkalmazva ezekre a testi és érzelmi megnyilvánulásokra, Reich egy sor olyan technikát dolgozott ki, amelyek a testet és az elmét egyaránt megcélozták a kezelés céljából. Ez a munka, amelyet Reich karakterelemzésnek nevezett, megalapozta a mai testpszichoterápiának nevezett sokszínű irányzatot.

Wilhelm Reich megközelítését a pszichoanalízis elutasította. Reich 1933-ban publikálta A fasizmus tömegpszichológiája című művét, megalkotta az ún. orgon-elméletet, és a fizikai szexuális energiákat hangsúlyozta. Végül 1936-ban kizárták a Nemzetközi Pszichoanalítikus Társaságból. Ennek ellenére Reich elképzelései inspirálták a testpszichoterápia számos ágának fejlődését, többek között a bioenergetikai analízis (A. Lowen nevéhez kapcsolódó), a bioszintézis, a Hakomi (Ron Kurtz), az Alexander technika, a Feldenkrais módszer, a Watsu módszer kialakulását. Nem szorosan ehhez, de a testterápiás vonalhoz tartoznak többek közt a jógagyakorlatok, a craniosacralis terápia, a shiatsu kezelés, a Rolfing, a tánc- és mozgásterápia. A módszerek célja többrétű:

• Központosítás: a kezelő személy segít a személy önreflexiójában és stabilizálódásában.
• Földelés: a kezelésben résztvevő személy gondolatait és testérzetét szilárd alapokhoz szeretnék kapcsolni testi nyújtó- és légzőgyakorlatokkal.
• Érintés: a kezelő személy terápiás érintéssel hívja fel a figyelmet a test bizonyos feszültségeire, és így ösztönzi az ellazulást.
• Légzésmunka: az emberek légzése stresszhelyzetben néha megakad, és a légzéskezelési technikák támogatják a légzéshez történő újrakapcsolódást és a tudatosság újbóli „bekapcsolását”.

IRODALOM

Marton L. Magda (1970): Tanulás, vizuális, poszturális testmodell és a tudat kialakulása. Magyar Pszichológiai Szemle, 27(2): 182-198

Alexander Lowen (1994): Bioenergetics

Moshe Feldenkrais: A világhírű Feldenkrais-módszer