Test, testtömeg és szexualitás

A testtömeg persze lecsupaszítás, elszigetelés, hiányzik belőle a kisugárzás, a gesztusok, az arányok, a közelség, az élet – és ha már szexről beszélünk: a személy, a másik. Ugyanakkor jelentősége nyilvánvaló, mivel a testtömeg meghatározza a testképet. A testkép pedig összefonódik, olykor egészen összeolvadhat az énképpel: az vagyok, aki a tükörbe néz. Tán emiatt is van, hogy a testtömeg egész életünkben befolyásolja a testükkel való elégedettséget, mely az én-érték egyik legfőbb komponense – fiatal nők önértékelésének pedig legfontosabb. Hogy testünket mennyire látjuk szépnek, és mennyire „mozgunk a bőrünkben természetesen”, kihat társas magabiztosságunkra, közvetlenségünkre, a közelség zavartalan megélésére, érintéseink spontaneitására. Így a szexualitás közvetítésével egyértelműen befolyásolja a párkapcsolati sikerességet is.

Testem tulajdonságai egyben a rólam alkotott benyomás legelső támpontjai is egyben, melyek kihatnak a társas elfogadottságra.  A holdudvar-hatást ismerve a fizikai szépség könnyen a belső jóság, okosság, kedvesség projekciójával társulhat. Egy vizsgálatban a testtömeg a női alakok attraktivitásának megítélésében a válaszok több mint 70 százalékát magyarázta. Az alakokat pedig 19-21-es testtömegindex mellett ítélték az a legcsinosabbnak, tehát a normális testtömeg tartomány alján. Ez egy 165 centi magas nő esetén 55-57 kilogrammot jelent, mely önmagában nagy kihívások állíthat valakit. Ismert tény, hogy a túlsúlyosság már gyerekkorban is erősen kapcsolódik a testtel való elégedetlenséggel. A túlsúlyos nők körében jóval magasabb a szorongás, depresszió, extrém diétázás, és evészavar valószínűsége. Ezzel szemben valóban „megváltana” az alacsony testtömeg? Nem: izgalmas módon minél alacsonyabb az élethossz alatti testtömeg, annál valószínűbb a libidóvesztés, szexualitással kapcsolatos szorongás, és a szexuális viszony hiánya. Figyelembe véve, hogy az alacsony testtömeg gyakran súlycsökkentő próbálkozások eredményeképpen jön létre, melynek hátterében nagy valószínűséggel, a testtel való elégedetlenség áll, a középpontban immár nem a testtömeg kerül, hanem az, amit arról gondolunk.

Minél magasabb valakinek az önértékelése, annál biztosabb partnere elkötelezettségében, és saját kapcsolati készségeiben, így a sebezhetőséget is vállalva bevonódik az együttlétbe, mégis boldogabb marad a kapcsolata. Míg a bizonytalanabb önértékelésű feleségek ritkábban osztják legbensőbb gondolataikat, bizalmatlanabbak férjük elfogadásában, és általában a kapcsolatuk is boldogtalanabb. Szinte azonos összefüggés igaz a testkép elfogadásának hatására, mivel a saját vonzerőről alkotott ítélet meghatározza, hogy mennyire tartjuk bizonyosnak: a párunk is kívánni fog minket. Ezért, aki testével kapcsolatban szégyent él meg, intim viszonyában is több szorongásról számol be. Nagyobb visszautasítási lehetőséggel számol, és a rizikószabályozás, azaz a szexuális visszautasításból fakadó fájdalom elkerülése végett ritkábban kezdeményez, és kisebb valószínűséggel bocsátkozik viszonyba. Szexuális vágya és aktivitása is csökkenhet. Emiatt a saját vonzerőről alkotott – egyszer megingathatatlan, máskor oly sérülékeny – meggyőződés nem csak magunk, de partnerünk kapcsolati elégedettségét is befolyásolja.