A társfüggőség (más szóval kodependencia) mára ismert fogalommá vált. A köznyelv is gyakran használja. Mint ahogy oly sok mindenről, így erről is több elmélet, modell létezik a pszichológia tudományában. Következő cikksorozatomban a Weinhold (Dr. Barry K. Weinhold és Dr. Janae B. Weinhold) házaspár által képviselt modellt szeretném bemutatni. Mindketten mentális egyészségügy területén dolgoznak több évtizede Észak-karolinában. Barry pszichológusként, Janae pedig gyermekpszichológiai szaktanácsadóként. Szakterületük a fejlődéslélektan, a traumák, az erőszak-megelőzés, konfliktuskezelés.
Elméletük szerint a társfüggőség oka egy olyan fejlődési trauma, melyet az életünk első hat hónapjában éltünk át és amely a szüleinkhez való biztonságos kötődéssel áll összefüggésben. Erről később majd részletesebben is írok, de ez a cikk inkább a társfüggőség általános ismérveit hivatott áttekinteni.
Kezdjük azzal, hogy mit is nevezhetünk társfüggőségnek. Milyen tünetei, jellemzői vannak?
Egy társfüggő személy...
-
gyakran tapasztalhatja azt, mintha egy másik ember “rabja” lenne;
-
gyakrabban lesz áldozata egy bántalmazó, kontrolláló társkapcsolatnak;
-
alacsony önértékeléssel bír;
-
mások folyamatos jóváhagyására és támogatására van szüksége ahhoz, hogy jól érezze magát;
-
külső stimuláló eszközökre (mint például az alkohol, drog, étel, munka, szex) van szüksége akkor, hogy elvonja figyelmét a saját érzelmeiről;
-
képtelen saját határai kijelölésére;
-
folyton mások igényeit igyekszik kielégíteni;
-
képtelen valódi intimitást megélni.
Ezek az ismertetőjelek azt mutatják, hogy az ember ilyenkor önmagán kívülre figyel, mástól várja, hogy irányítsa élete valamely fontos területét.
A Weinhold-ék hangsúlyozzák, hogy a társfüggőség nem egy betegség. Hanem egy olyan probléma, amelyet egy kötődési trauma okozott életünk első hat hónapjában. Nagyobb léptékekben is gondolkoznak: a társfüggéségre kultúrális jelenségként is tekintenek. Olyan társadalomban élünk, aminek történelme során számtalanszor előfordult, hogy egyes csoportok mások fölé helyeződtek (például a férfiak nők fölé, az értelmiségiek a munkások fölé, stb.). A hatalmat gyakorló és az erőforrások felett rendelkező csoport könnyen létrehozza és fenntarthatja a társfüggő viszonyt. Emiatt a változás elindításához nem elég csupán önmagunkra koncentrálni. Rendszerszinten is kell foglalkozni a kérdéskörrel. Bár a szerzők amerikai mintákról mesélnek, de ezek az összefüggések igazak saját kultúránkra is. Ezt későbbiekben bővebben is kifejtem.
A változást egy folyamatnak tekintik. Még a felnőttkorban kialakított társfüggő kapcsolatokról is úgy vélekednek, hogy az is csupán kísérletek, melyekkel a kora gyermekkorban meg nem élt biztonságos kötődés iránti vágyukat igyekszünk beteljesíteni.
Akkor beszélhetünk társfüggő kapcsolatról, ha mindkét fél a szimbiózis érzését várja a partnerétől. A kapcsolat célja, hogy ketten alkossanak egy teljes értékű embert. Amíg ez a kimondatlan szükséglet nem tudatosul, addig ez a helyzet akadályozza a személyes fejlődést és a kapcsolat éretté válását.
A cikksorozat következő részeiben részletesen bemutatom majd a Weinhold házaspár modelljének alapjait, és a változáshoz szükséges javaslatait is.
Forrás: Dr. Barry K. Weinhold, Dr. Janae B. Weinhold (2012). Törj ki a társfüggőségből! Budapest: Caspatrus Kiadó
Komment írása