Párválasztásunkat erősen befolyásolják az evolúció során kialakult szexuális mintázatok. A szexuális kiválasztás két szinten történik: megkülönböztetünk intra- és interszexuális szelekciót. Előbbi a nemen belüli versengést foglalja magába, míg az interszexuális szelekció a másik nem tetszésének elnyerésére irányul. A nemek közötti versengés az állatvilágban elsősorban a hímek között fordul elő. Ennek okát abban kereshetjük, hogy leginkább a nőstények azok, akiknek párválasztása disztkriminatív.
Na de mi a helyzet az emberekkel, a nőkkel: vajon őket is ennyire befolyásolják a külső jegyek, ha párválasztásról van szó? Az evolúciós pszichológia álláspontja szerint azt, hogy egy nő vonzónak talál-e egy férfit, elsősorban az arc jellegzetességei befolyásolják, s a másodlagos nemi jellegeik sokkal kisebb hangsúlyt kapnak – legalábbis, ami a hosszú távú párválasztást illeti. A rövid távú kapcsolatokban a nők előnyben részesítik azokat a férfiakat, akiknél megfigyelhetők a férfitest jellegzetes jegyei: a keskeny csípő, valamint a széles váll és széles mellkas. Ebből pedig az következhet, hogy a férfiak nehezebben találnak alkalmi partnert, mert a nők erősebben szelektálnak.
Egy kutatás szerint a nők által idealizált férfitest izmos felépítésű, de nem csak a külső számít: az is fontos, hogy az illető vonzó, erős és boldog legyen. Ugyanakkor kulturális eltéréseket is tapasztalhatunk a kérdésben: egy vizsgálat szerint például a görög nők sokkal inkább igénylik a férfiasan izmos megjelenést, mint angol társaik.
Összességében - az evolúciós pszichológia elmélete szerint - a nők mégis kevésbé tartják fontosnak a férfiak fizikai megjelenését, mint amennyire a férfiak elvárják a nőktől a vonzó megjelenést. Erről lesz szó a következő részben!
www.pszichologiai-tanacsadas.hu
Komment írása