A párkapcsolatok szakaszai és elakadásai: ti hol tartotok?

Ugyanúgy, ahogy a személyiségünk is különböző fejlődési szakaszokon megy keresztül életünk folyamán, a párkapcsolatunk sem reked meg ugyanabban a stációban. Talán már te is megfigyelted, hogy az eleje mindig egyfajta rózsaszín köd, aztán jön az összecsiszolódás folyamata, majd a hogyan tovább érdekes kérdése. Ebben a cikkben azt mutatom be, hogy alapesetben milyen fejlődési szakaszokon megy keresztül a párkapcsolat és az egyes szakaszokban milyen elakadásokat kell legyőzniük a szerelmeseknek. 

Biztosan te is átélted már, hogyha randizni kezdesz valakivel és úgy döntötök, hogy magasabb szintre emelitek a kapcsolatot, annak az eleje mindig álomszerű. A zavaró tényezők csak később bukkannak fel és miután a rózsaszín köd felszállt, már komolyabb munkát igényel elmélyíteni, majd hosszú távon is fenntartani a kapcsolatot. Szerencsére a pszichológia segítségével már találhatunk némi támpontot arra vonatkozóan, hogy a párkapcsolatok különböző fejlődési szakaszaiban mire érdemes odafigyelnünk.

Néhány alapgondolat a párkapcsolatokról

A párkapcsolatok fejlődési szakaszait véleményem szerint egy korai pszichoanalitikus, Margaret Mahler írta le a legjobban. Mielőtt megvizsgálnánk ezeket a szakaszokat, érdemes néhány alapgondolatot figyelembe venni, ami jellemzően minden párkapcsolatra jellemző.

Az első és legfontosabb gondolat, hogy a felnőttkori párkapcsolat alapvetően megismétli a korai anya–gyerek tárgykapcsolat szakaszait, ennek megfelelően a párkapcsolati mintázat is az első kapcsolati mintát, vagyis az anya–gyerek kapcsolatot tükrözi.

Fontos megállapítás az is, hogy a párkapcsolat egyes szakaszaiban mindkét fél számára vannak megoldandó feladatok. Amennyiben ezeket nem sikerül megoldani, abból párkapcsolati elakadás lesz, viszont, ha sikerül úrrá lenni a kihívásokon, az így nyert tanulságokat a következő szakaszban is hasznosítani tudjátok. 

Például, ha folyamatosan félreértések miatt veszekedtek, de megtanultok jobban és őszintébben kommunikálni egymással, segíthet elmélyíteni a kapcsolatot. Előfordulhat az is, hogy a párodnak és neked teljesen más a szeretetnyelvetek és nem pont úgy nyilvánítjátok ki a szereteteket egymás felé, ahogy arra a másiknak igénye lenne. Például lehet, hogy neked a főzés, a kedvenc ételekkel való kedveskedés a szeretetnyelved, a párod viszont jobban értékelné, ha elmennél vele moziba, színházba vagy esetleg egy Formula-1 futamra. Ha megtanuljátok, hogy a szereteteket úgy mutassátok ki, ahogy az a másiknak is jó, a párotok is szeretve és megbecsülve érzi majd magát.

Alapvetően minden kapcsolatban előfordulnak kisebb-nagyobb elakadások, sőt még az is, hogy sokszor a párunkra projektálunk, vagyis vetítünk egy olyan sérelmet, amit nem is tőle szenvedtünk el. Előfordulhat, hogy a gyerekkorból rendszeresen hiányzó apára haragszik valaki, mégis a férjén/feleségén kéri számon, hogy sosincs jelen, amikor egyszer éppen nem figyelt rá.

A párkapcsolatok fejlődési szakaszai

Mahler felosztása szerint a párkapcsolat alapvetően 4 szakaszból áll:

Ez alapvetően a párkapcsolat legjobb, legfelhőtlenebb időszaka, amikor szinte szimbiózisban élünk a másikkal. Ilyenkor száll le a rózsaszín köd, ekkor éljük meg a „nem lehet nélküle élni” érzést. Ebben a szakaszban gyógyulunk, ha egy korábbi párkapcsolatban vagy akár korai tárgykapcsolatban esetleg megsérültünk. 

Ezen időszakban alapvetően a közös pontokra, a közös érdeklődési területekre és csak a jó dolgokra koncentrálunk, az én-határok gyakorlatilag elmosódnak és a két individuumból „mi” lesz. Fontos időszak ez abból a szempontból is, hogy később, ha kihívással néz szembe a pár, ennek a szakasznak az érzelmi feltöltekezéséből lehet meríteni a feldolgozáshoz, tovább lépéshez.

Lehetséges elakadások: hosszú távon nagyon káros mindkét félnek, ha csak „mi” van és nincs én. Az eltérő fejlődési ütem, például az egyik fél már tovább lépne a következő szintre, a másik még inkább ebben a szakaszban maradna. Itt igazából az elhagyástól való félelem az, ami generálja a szimbiózis szakaszban való elakadást.

Ez az a szakasz, amikor már sokkal reálisabban látjuk a párunkat és ha szerencsénk van, önmagunkat is. Nem csak a jó tulajdonságait ismerjük már, látjuk azt is, hogy mik a hibái, min kellene dolgoznia, javulnia. Ebben a szakaszban jelennek meg először a viták, de ez nem feltétlenül rossz dolog. 

Első körben mindenki arra gondol, hogy majd én megváltoztatom a párom vélt rossz tulajdonságát, vagy legalábbis miattam magától megváltozik. Ez azonban nem lehet cél: nem szerelhetünk át egy másik embert csak azért, hogy jobban passzoljon hozzánk. Egymás elfogadása és a különbözőségeink elfogadása a valódi munka és kihívás minden párkapcsolatban (ez persze nem azt jelenti, hogy az egyéni fejlődésről le kell mondanunk). Utóbbi pedig csak akkor fog menni, ha rájövünk, hogy a különbségek, a máshogy gondolkodás nem ellenünk irányul. 

Lehetséges elakadások: ha mindenáron meg akarjuk változtatni a másik felet és nem tudjuk elfogadni, hogy van, amit máshogy gondol/tart jónak. Lehetséges elakadás az is, ha az egyik fél még a szimbiotikus fázisban van, a másik meg már a differenciálódás szakaszában. Ilyenkor az egyik fél még ugyanolyan ragaszkodó, mint a kapcsolat elején, még mindig a MI-ben gondolkodik, míg a differenciálódó fél már inkább növelné a távolságot, vagyis újra önálló személyként definiálná újra magát. Előfordulhat még a csimpaszkodás, a harag, a bűntudatkeltés is.

Ez a szakasz egy erősebb kitekintést nyújt a párnak a külvilágra, gyakorlatilag az autonómiára való törekvés és az önmegvalósítás lesz a fókuszban. Gyakran hangzik el ilyenkor az „Önmagam akarok lenni!” és ennek különböző variációi, egyre kevesebb empátiával fordulnak ilyenkor a felek a partnerük felé. Főként akkor válik bonyolulttá a helyzet, ha a párkapcsolat résztvevői közül valaki már a gyakorlás szakaszában van, a másik fél pedig még mindig a szimbiotikusban. Ilyenkor a ne hagyj el és a hagyj békén megközelítés alkot robbanó elegyet.

Lehetséges elakadások: abban az esetben, ha kiüresedik a kapcsolat, egyre kevesebb lesz a közös elfoglaltságuk, különösen akkor, ha mindkét fél önmegvalósító, és kialakul közöttük egyfajta versengés. Előfordulhat az is, hogy a konfliktuskezelési képesség, illetve a másik felé való empátia és tolerancia hiánya hagy majd komoly nyomot a kapcsolaton.

Ez a szakasz a meghittség, az összetartozás, a „te” fázisa. Ebben a fázisban a pár már úgy élvezi az együttlét tudatát és biztonságát, hogy közben nem veszítik el önmagukat út közben. Kipróbálták és megmérették magukat a külvilágban, személyesen is sokat fejlődtek és elmélyült az egymás iránti bizalom, a felek egyfajta egyensúlyt alakítanak ki az „én” és a „mi” között. Megvan az a fajta bizalom, hogy még távol egymástól is működik a kapcsolat, mert tudják, hogy nem hagyják el egymást. Egyszerűen azért, mert jó együtt lenni.

Lehetséges elakadások: ilyenkor leginkább az olyan sztereotípiák jelenthetnek veszélyt, mint a „Ha kérni kell, már régen rossz.”, „Nem szabad veszekedni.”, „Elmúlt a szerelem, tovább állok, van másik.” Természetesen az, ha az egyik fél 1-2 fejlődési szakasszal előrébb jár, mint a másik, szintén okozhat feszültséget.

Összességében elmondható, hogy egy kapcsolaton belül általában nem azonos ütemben változnak és fejlődnek a tagok, ami akár szét is feszítheti a kapcsolatot. Attól függően, hogy a párkapcsolatban hol keletkezik az elakadás, a párterápia során azt is megvizsgáljuk, hogy a személy korai kapcsolatait illetően hol lehetett probléma. Ennek megfelelően, a párterápia fontos része a korai sérülések elgyászolása is, mert ez is segíteni fogja a személyes, valamint a párkapcsolat fejlődését, valamint a problémák megoldását, gyógyulását is.