A párkapcsolat fejlődésének állomásai

A párkapcsolat fejlődésének egyik legfontosabb modellje szerint a gyermekkorban kialakult zavarok az anya-gyerek kapcsolatban, felnőttkorban megjelennek a párkapcsolat különböző szakaszaiban. Vagyis a párkapcsolat fejlődésének szakaszai megismétlik az anya-gyermek közötti kapcsolat fejlődési állomásait. Az elmélet szerint ott, ahol zűrzavar uralkodott az anya-gyermek kapcsolatban, hasonló zavar nyilvánul meg a párkapcsolatban. Ha párhuzamot vonunk az anyával (vagy apával) és párunkkal kialakított kapcsolat között, számos hasonlóságokat találhatunk. Mindkettő olyan intim, bensőséges szeretetkapcsolat, amelyben elfogadást, szeretet, megértést, gondoskodást várunk a másiktól. A testi közelségnek mindkét kapcsolatban lényeges szerepe van, illetve bizonyos életszakaszunkban mindegyik legintenzívebb emberi kapcsolatunkat képviseli. Ahogyan az egyén változik az élete során, a párkapcsolatai is folyamatos átalakulásban vannak. A kapcsolatok is születnek, változnak, fejlődnek, könnyebb vagy nehezebb időszakok jellemzik őket. Ezek az időszakok különböző kihívásokat tartogatnak számunkra, amelyeket meg kell oldani, ha az a vágyunk, hogy a kapcsolat „életben” maradjon. A párkapcsolat fejlődésében öt szakaszt különböztetünk meg, amelyekben a szerelem különböző szintjeit éljük meg. Ezek a fázisok egymásra épülnek, az egyes szakaszok adott sorrendben követik egymást, minden fázis a maga funkciójával rendelkezik, illetve megoldandó feladatával. Az egyes szakaszokban előfordulhatnak elakadások, amik nehezítik, vagy teljesen gátolják a továbblépést.

Mivel a pár tagjai nem azonos ütemben fejlődnek a kapcsolat terén, ez újabb feszültségeket okozhat. Az azonban nagyon lényeges, hogy a lehetőség a változtatásra később is megadódott és az egyes elakadások nem ítélik kudarcra a kapcsolatot.

1. Szerelem időszaka (a „Mi” fontossága, „Most minden rólunk szól”). A kapcsolat kezdeti szakaszáról szokták azt mondani, hogy ez a „rózsaszín felhős” időszak, hiszen ilyenkor a legszebb oldalunkat mutatjuk meg és a másik fél is mindent megtesz, hogy elkápráztasson minket. Ennek a szakasznak a feladatai a kötődés kialakulása, az egymásra ráhangolódás, a hasonlóságok felfedezése, az adok-kapok egyensúlya. Ez az időszak amikor gyakorlatilag a biztonság alapjait hozzuk létre a kapcsolatunkban. Ahogyan hosszú távon a ház se tud fennmaradni stabil alapok nélkül, ugyanúgy a párkapcsolatban is stabil alapokra van szükség. Ezeket az alapokat a kapcsolatunk elején teremtjük meg és ide tudunk majd visszatérni és erőt meríteni minden alkalommal amikor azt érezzük, hogy a kapcsolatunkban vetett bizalom megingott. Ezt a szakaszt leginkább a szenvedélyszerelem fogalmával azonosítjuk, amelynek jellemzői: magas intimitás, magas elköteleződés, magas szenvedély. Nem véletlenül szokták azt mondani, hogy a szerelem a legjóbb pszichoterápia.

2. Leválás, differenciálódás időszaka (az „Én” fontossága, „Most minden rólam és rólad szól”). Ha az előző szakaszban minden csak egymás pozitív oldaláról szólt, ebben a szakaszban hirtelenül észrevesszük, hogy az eddig imádott párunk számunkra nem csak vonzó tulajdonságokkal rendelkezik. Ennek a szakasznak a feladatai: a függetlenség és kapcsolódás egyensúlyának kialakítása, a saját határok újrarendezése (saját igények, önálló gondolatok, független akarat). A szakasznak egy másik jellegzetesége az egészséges vita és egyezkedés, elfogadni a másik másságát, tolerálni a különbségeket. Ebben a szakaszban ideiglenesen csökkenhet az intimitás, stagnálhat a szenvedély vagy csökkenhet, az elköteleződés stagnálhat vagy csökkenhet. Ha a pár tagjai nem tudják ezt megfelelő módon kezelni, akár szakitás is előfordulhat.

3. Gyakorlás időszaka (az „Én” fontossága, „Most minden rólam szól”). A kapcsolatban egyre inkább az Én-en van a hangsúly, az önmegvalósítás kerül előtérben. Ha a pár tagjai sikeresen megoldották az előző szakaszok kihívásait, ebben az időszakban biztos háttérként képesek működni egymás számára. Ebben az időszakban megjelennek a másiktól független aktivitások. A cél „megmérettetni magam a külvilág szemében”. Ha viszont az egyik vagy akár mindkét fél elakadt valamelyik előző szakaszban, elég nagy a konfliktusok előfordulásának veszélye. Ebben a szakaszban előfordulhat, hogy miközben az egyik fél rengeteg megerősítést kap a külvilágtól, kevésbé tud fokuszálni a párkapcsolatra. Ez főleg akkor jelenthet konfliktusforrást, ha a másik fél kevésbé magabiztosan mozog a külvilágban és folyamatosan a szerelem szakaszban megélt összeolvadást hiányolja. Erre a szakaszra jellemző lehet az alacsony intimitás, az elköteleződés stagnálhat vagy csökkenhet (válás), a szenvedély stagnál (eszkalálálódó konfliktusok) vagy csökken.

4. Újraközeledés időszaka (a „Te” fontossága „Vissza a Mi-hez”). Egyensúly alakul ki az Én és a Mi között, az adás kapás egyensúlya kerül előtérben. Miközben az előző szakaszban jelen volt a félelem, hogy ha valami áldozatot hozzunk a kapcsolatunkért, lemondunk a saját egyéniségünkről, ebben a szakaszban úgy élhetjük meg az intimitást, hogy nem félünk attól, hogy elveszítjük önmagunkat. Úgy lehetünk önmagunk, hogy nem félünk, hogy elveszítjük a párunkat. Ebben az időszakban ismét fontos lesz az intimitás, a kapcsolat előnyeinek hangsúlyozása, az érzelmi tartalékok keresése. Ez az időszak a társszerelem időszaka, amelynek jellemzői: magas intimitás, magas elköteleződés, alacsony szenvedély.

5. Érett párkapcsolat. („Kölcsönös függés”). Ebben a szakaszban a határok és az intimitás rendben vannak, a személyes autonómia fenntartása kevésbé okoz már feszültséget, a pár tagjai képesek a távolságot szabályozni a kapcsolatban. Ahhoz, hogy az egyén át tudja helyezni a kötődést az eredeti családról a partnerére, érzelmileg le kell válnia szüleiről. A szülőkkel való kapcsolatát újra kell definiálnia (sem idealizálni, sem hibáztatni őket). Ha nem váltunk le a szüleinkről, nem tudunk kötődni a párunkhoz, nem tudunk felnőttként jelen lenni kapcsolatainkban. A megoldatlan érzelmi problémákat, a nem kielégített szükségleteket a párkapcsolatunkban akarjuk majd bepótolni. Ez által olyan elvárásoknak tesszük ki a társunkat, amelyeknek képtelen megfelelni és hosszútávon akár a kapcsolat végéhez is vezethet ez a folyamat.

Valójában minden egyes felvázolt szakasz sajátos kihívásokkal és konfliktusokkal szembesít, amelynek a megoldásai képessé teszik az egyént az érett, stabil, elégedett párkapcsolat eléréséhez. A valódi intimitással teli, elégedett párkapcsolat kialakulásához az előzőekben kiemelt feltételek szükségesek: leválás a szülőkről, önálló identitás megtapasztalása, intimitásra való képesség, szülőkkel való felnőtt kapcsolat, közös érték- és kapcsolatrendszer, szokások kialakítása, illetve az adok-kapok egyensúlya. Fejlődésünk során mindannyian végig megyünk ezeken a fázisokon, a folyamat valójában végtelen. Néha vissza is kell lépnünk egy-egy szintet, ha olyan szakasznak a feladatát akarjuk megoldani, amelyet korábban nem sikerült. Mivel minden fázis az előzőre épül, egyetlen egyet sem lehet kihagyni vagy átugrani. A kapcsolatok fejlődését a megoldatlan gyermekkori problémák is befolyásolhatják, ha olyan szakaszban tart a kapcsolat, amelyiknek megfelelő gyermekkori szakasza is problémás volt. Ha ezt észrevesszük és egyedül nem találunk megoldást, érdemes szakemberhez fordulni segítségért, ez által tehermentesítjük a kapcsolatot azoknak az elakadásoknak a súlya alul amelyek valójában a meg nem oldott gyerekkori feszültségeinkből eredhetnek.