Pánikroham

A lakosság legalább 8-10%-a tapasztal meg minimum egyszer pánikrohamot minden évben – mondják a kutatások eredményei. Mindez úgy történik a legtöbb személlyel, hogy közben nincs is tudatában a pánikrohamnak. A pánikroham sokszor jellegzetes helyszíneken vagy helyzetekben jelenhet meg, sokszor nem racionális ok miatt, éppen ezért félelmetes. Jellegzetes helyek a pánikroham létrejöttéhez a nagy terek (pl. bevásárlóközpont), a sok embert megmozgató rendezvények, vagy az emberektől nyüzsgő állomások. Minél többször jelenik meg a pánikroham, annál kevésbé kontrollálható az egyén számára a folyamat kézbentartása, mely így még több félelmet gerjeszt és tovább mélyíti a problémát. A pánikroham jellegzetes tünetei közt szerepel az intenzív félelem átélése, a palpitáció (szapora és fenyegetőnek megélt szívverés), az izzadás és testszerte való remegés, valamint a légszomj. Mindezen tünetek az extrém készenléti állapot velejárói, és egyben a kimerültség jellemzői. E fizikai tünetekhez kapcsolódik a félelem mentális folyamatának átélése, mely egyfajta tanulást, bevésődést alakít ki. Ez további tüneteket produkál, többek közt a halálfélelem kapcsán az elájulástól, infarktustól, haláltól való félelmet.

A pánikroham a fentiek ellenére „csak” egy izgalmi állapot, mely „rossz” mentális címkét ad. Aránylag rövid ideig tart, már az első 10 percben eléri a csúcspontját és mintegy 30 perc alatt teljesen meg is szűnik. Bizonyos szempontból a pánikroham hasznos, hiszen a megélt stresszhelyzetben mozgósítja az energiákat. Ekkor az érzékelés élesebbé válik, az izomtónus fokozódik, a légzésszám és a vérnyomás is emelkedik. A mai korban a legtöbb helyzet nem fenyegető, csak mentálisan éljük meg annak, így a mozgósított energia önemésztővé válik, és a szervek ellen fordul.