Mi a "gaslighting" és hogyan ismerhetjük fel?

A „gaslighting” kifejezés egy 1938-as színdarabból jön, melynek címe „Gas Light” (Gázláng). A színdarabot filmre is adaptálták az 1940-es években. A dráma arról szól, hogy a főszereplő, aki egy bántalmazó férj, a feleségét a szó szoros értelmében az őrületbe kergeti, hiszen igyekszik meggyőzni a nőt, hogy nem észleli helyesen az otthonukban történő dolgokat. A feleség ugyanis szóvá teszi a férjének, hogy esténként az otthonukban lévő gázlámpáknak (gaslight) a fénye elhalványul, és kéri, hogy erősítse meg a férje ezt a furcsa jelenséget. A férfi azonban azt válaszolja, hogy a gázlámpák fénye ugyanolyan, mint szokott lenni, ezáltal letagadja a „valóságot” és meghazudtolja a nőt. A lámpák fénye egyébként azért halványul el éjszakánként, mert a férj ekkor keresi a padláson egy általa megölt nő eltűnt ékszereit (a részletes cselekménybe nem bonyolódnék bele). A padláson felcsavarja a gázlámpákat, hogy erősebben világítsanak, hogy jobban lásson, de a ház többi részében ezért halványabban égnek a lámpák (Graves & Samp, 2021). 

A „gaslighting” a pszichológiai bántalmazás egy olyan formája, amely során az elkövető (gaslighter) megkérdőjelezi áldozatának érzéseit, gondolatait, ítéleteit, emlékeit, valóságészlelését. Calef and Weinshel (1981) a gaslightingot egy olyan viselkedésformaként határozza meg, amiben a bántalmazó fél úgy próbálja befolyásolni az elszenvedő fél ítéleteit, elgondolásait, hogy az elszenvedő fél egy idő után a saját ítéletei érvényességében elbizonytalanodik. A szerzők szerint ez a viselkedés nem feltétlen tudatos, bizonyos szempontból hasonló a projektív identifikáció elhárító mechanizmusához. Az elkövető projektálja (kivetíti) az áldozatára indulatait, szorongásait és úgy manipulálja a szituációt, az áldozatot, hogy ezekkel a kivetített érzésekkel, indulatokkal azonosuljon, így módosítva a valóságészlelését. Gyakori, hogy az elkövető szorong attól, hogy „nincs igaza”, ez egy fenyegetést jelent az ő törékeny önértékelése, identitása szempontjából. Ezért a „Nincs igazam” szorongását az áldozatra vetíti és így lesz ebből: „Neked nincs igazad!”.

A gaslighting jelensége különösen szoros viszonyban van a kapcsolati hatalmi játszmákkal. A hatalmat úgy is definiálhatjuk, hogy az nem más, mint egy potenciál, amit mások befolyásolására használhatunk fel (Dunbar, 2015). Gyakran az emberek azért válnak bántalmazóvá, mert az ilyen viselkedésekkel hatalmat szerezhetnek a másik fél fölött. A hatalmi játszmáknál az alul maradó fél egy függő, dependens viszonyba kerül. A gaslighting, tehát úgy is felfogható, hogy a szenvedő fél a gaslighter állandó megerősítésétől és valóságértelmezésétől függ, hiszen a saját valóságészlelését feladja. Az állandó megerősítésre való igény miatt a szenvedő fél kiszolgáltatottá, illetve függővé válik az elkövető személytől. Ez magyarázhatja azt az összefüggést, hogy azok a személyek, akik kevésbé hajlamosak a függésre, és jobban kiállnak magukért, kevéssé hajlamosak hosszabb távon megtapasztalni a gaslightingot.

Milyen jelekből lehet felismerni, hogy gaslighting áldozatai vagyunk?

Az egyik jel lehet, hogy gyakran megkérdőjelezzük magunkat, érzéseinket, gondolatainkat, ítéleteinket (DiGiulio, 2018). Először mindezeket az elkövető kérdőjelezi meg bennünk, majd azon kaphatjuk magunkat, hogy már saját magunk is kételkedni kezdünk magunkban. Olyan megtapasztalásaink is lehetnek, hogy nem tudjuk eldönteni, hogy amit gondolunk vagy érzünk az jogos-e, az a valóság-e. Rossz jellemtulajdonságokon rágódhatunk, olyanokon, amiket a bántalmazó fél ránk nézve érvényesnek tart („Már megint hisztizel?!”, „Túl érzékeny vagy!” stb.). Az is az egyik jele lehet a gaslightingnak, hogy önmagunkban elbizonytalanodva egyre függőbbé válunk a másik féltől, tőle várjuk mindenért a jóváhagyást. Előfordul, hogy először az elkövetőre leszünk dühösek, de egy idő után ez átfordul és önmagunkra leszünk dühösek, mert úgy érezzük, hogy velünk van a baj, mi látjuk „rosszul a valóságot”. Az is egy jele lehet a gaslightingnak, hogy úgy érezzük, hogy állandóan nekünk kell bocsánatot kérnünk, vagy esetleg úgy érezzük, hogy a partner ignorálja, vagy bagatellizálja a problémánkat.

Nem könnyű egy ilyen kapcsolatot megváltoztatni, vagy egy ilyenből kilépni. A legfontosabb, hogy felismerjük, ha gaslighting áldozatai vagyunk. A gaslighting, egy pszichológiai bántalmazási forma! Amennyiben ez párkapcsolatban fordul elő, és a bántalmazó fél képes és hajlandó változni, akkor akár egy komoly beszélgetéssel, megbeszéléssel is lehet orvosolni a problémát. Sajnos azonban gyakori, hogy ilyenkor is csak azzal szembesülünk, hogy ha felhozzuk, hogy a partner gaslightingol, akkor majd ezt is kétségbe fogja vonni, így fenntartva és tovább erősítve a gaslightingot a kapcsolatban. Ha úgy érezzük, hogy nagyon el vagyunk veszve, önerőből ezt már nem tudjuk kezelni, esetleg érdemes lehet ez ügyben egy szakembert felkeresni. 

Irodalomjegyzék

Calef, V., & Weinshel, E. M. (1981). Some clinical consequences of introjection: Gaslighting. Psychoanalytic Quarterly, 50(1), 40–66.   

DiGiulio, S. (2018). What is gaslighting? And how do you know if it’s happening to you. NBC News.

Dunbar, N. E. (2015). A review of theoretical approaches to interpersonal power. Review of
Communication, 15(1), 1–18.

Graves, C. G., & Samp, J. A. (2021). The power to gaslight. Journal of Social and Personal Relationships, 38(11), 3378-3386.