Hogyan viselkedjünk, ha kiderül, hogy a barátnőnk anorexiás?

5 tipp arra, hogy hogyan ismerjük fel, ha valaki a környezetünkben anorexiás

1. kerüli a közös étkezéseket,
2. súlyfóbiája van (azaz retteg a hízástól),
3. ha együtt ül le a társasággal enni, még az étkezés közben, legkésőbb a végén távozik a mosdóba,
4. hirtelen nagy mértékű súlyvesztésen megy át, és ehhez nem társul semmilyen tragédia vagy krónikus betegség,
5. kiegészítő tünetek, amelyek egymagukban természetesen nem utalnak egyértelműen anorexia kialakulására, de a többivel együtt kelthetnek gyanút: hullik a haja, befordult, szociálisan elszigetelődött.

Ne lépjünk fel támadólag

Ha egyértelműen felismertük, hogy a barátnőnk anorexiás, szembesítsük őt a betegséggel. Ne csodálkozzunk, ha (hevesen) tagad, hiszen ő valószínűleg igen aktívan próbálja palástolni a dolgot. Mindenképpen biztosítsuk a támogatásunkról, vessük fel, hogy kérjen segítséget, ajánljuk fel a támogatásunkat.

Nagyon  nehéz az anorexiás embernek segítséget nyújtani – bár vannak olyanok, akik kifejezetten fellélegeznek, ha kiderül a titkuk – mert kizárólag ő döntheti el, hogy segítséget kér-e vagy sem. Semmit nem erőltethetünk legfeljebb megpróbálhatjuk rábírni őt a segítségkérésre, illetve különféle lehetőségeket vázolhatunk, ahol támogatást kaphat az anorexia legyőzéséhez. Viszont amit reagál, azt el kell tudnunk fogadni, úgy, hogy mégse kerüljünk tőle nagyon távol.

Ne konfrontálódjunk, ne vigyük kenyértörésre a dolgot és semmiképp se hagyjuk egyedül, hiszen az anorexiások általában egyébként is magányosak, hiszen a társadalmi kapcsolataik rovására megy a testsúlyukkal való elfoglaltság. Higgyük el: ha elutasít, akkor is szüksége van ránk. Sajnos az anorexia mortalitása igen magas, a kezdeti tünetek után 10 évvel 8 százalékos, 20 évvel akár 20%-os a halálozási arány.

Nagyon fontos, hogy akinek segítségre van szüksége, azt ne alázzuk meg, ne puffogtassunk frázisokat, próbájuk elérni nála a felszíni tünetek mögötti érzékeny lelki részt, ahol a probléma gyökerezik: a saját magát értéktelennek tartó, magányos, sérült gyermeket.