Hogyan maradhatok érzelmileg közel a páromhoz, úgy hogy közben megőrizhetem a személyes autonómiámat is? Határok megtartása a családban és ezek hatásai a párkapcsolati működésre.

A lelki és érzelmi határok, arra szolgálnak, hogy megmutassák, „mi az enyém, és mi nem az”, segítenek annak eldöntésében, hogy miért tartozzunk felelősséggel és miért nem, illetve szabályozzák a közelséget, távolságot a kapcsolatokban. 

Amikor az egyik partner a másik „szülőjeként” kezd viselkedni, szinte minden esetben társfüggő kapcsolat alakul ki. Ez főleg akkor okozhat problémát, ha az egyik partner származási családjában az eltérő vélemények vagy vágyak kifejezése konfliktust és/vagy elutasítást eredményezett. Ilyenkor az elutasítástól való félelem miatt, az illető hajlamos alárendelődni a párkapcsolatban, feladni a saját vágyait, ezáltal ismétlődve a származási család mintáját. 

A határok fogalmát Minuchin (1974), a strukturális családterápiának képviselője vezette be a szakirodalomba. Szerinte a család alrendszerekre oszlik, mint pl. a szülők, a gyerekek vagy a házastársak alrendszere. Az alrendszerek között határok vannak, amelyek összekötik a feleket, de ugyanakkor az autonómiát is elősegítik. Feladatuk az,  hogy az alrendszerek világos elkülönülését védjék meg (pl. a gyerekek nem avatkozhatnak be a szülők közötti konfliktusokban). 

Minuchin úgy definiálja a határokat:

Az adaptív határok rugalmasok, világosok, biztosítják az autonómiát, de a közelséget is. Az adaptív határ definíciója azon múlik, hogy a család épp melyik életciklusban van. Az udvarlási időszakban mások a határok mint amikor megszületik az első gyerek. 

Ha az alrendszerek között túl merevek a határok, a felek látszólag nagyon önállóan működnek, de nem alakul ki az összetartozás érzése, a kommunikáció a két fél között problémákban ütközhet. Az egyén csak abban az esetben kap valódi támogatást, ha nagyon erős feszültség éri. A kapcsolatteremtés a két fél között nehézségekben ütközhet. 

Diffúz, összemosott határok  esetén a család nem biztosítja az egyénnek az életkorral járó megfelelő autonómiát. Például a család büntetheti a serdülő autonómiával járó törekvéseit (barátokkal töltött idő megtiltása vagy párkapcsolat nem támogatása). Az ilyen családból származó felnőtt, később a párkapcsolatában annyira szoros viszonyt alakíthat a társával, hogy szinte képtelenek külön működni.

A külső határok is lehetnek merevek vagy diffuzok. Ez arra vonatkozik, hogy mennyi kapcsolata lehet vagy megengedett a partnereknek a külső környezettel.  Általában azok a párok akik nagyon szoros viszonyt létesítenek egymással fenyegetésként észlelik a külső kapcsolatokat, és ezért megpróbálják ezeket eltávolítani.

A kialakult határok mutatják meg, egyrészt a párkapcsolatban az autonómia fokát, másrészt a külső környezettől önálló rendszerként határolják el a párt. A felek közötti határvonalok mutatják meg, hogy a partnerek hogyan tekintenek egymásra, mit várnak egymástól, illetve milyen mértékben gondolnak a társukra mint egy olyan személyre aki a saját jó létükért felelős.

Ha az egyik fél folyton a másiktól várja el azt, hogy megnyugtassa, illetve növelje önbecsülését, a páridentitás erősebb az egyéni identitásnál. Az egyén idealizálja a partnerét és mindent megtesz hogy az elutasítást és az elhagyást elkerülje. A határvonalok arra is rámutatnak, hogy a partner mennyire gondolja azt, hogy beleavatkozhat párja életében, úgy hogy korlátozhassa annak jogát hogy individuumként létezhessen. Az ilyen kapcsolatokban nagy mértékben elvesz az autonómia, a felek általában teljesen összeolvadnak egymással.

A következő kép azt ábrázolja mi történik akkor ha a személy nem rendelkezik stabil énhatárokkal és ha sérült az autonómia képessége.

Képtelen kimondani

Képtelen meghallani

Nem

1.mező

Bűntudatot érez és/vagy úgy érzi, mások irányítják

2.mező

Másokra hárítja az önmagáért való felelősséget

Igen

3.mező

Önmagával van elfoglalva, nem reagál mások szükségleteire

4.mező

Nem képes elfogadni mások segítségét és gondoskodását

Ábra forrása: (Townsend, 2012)

Első mezőben tartozó személyek nem képesek nemet mondani bűntudat, félelem, vagy túlságosan megfelelési vágy miatt. Ők azok akik alávetik magukat mások vágyainak, igényeinek és követeléseinek. Ezek a személyek soha sem tudják, hogy jó irányba halad-e az életük, mivel a képtelenség a határok meghúzására bizonytalanná, frusztrálttá és szorongóvá teszi őket. 

A második mezőben tartozók képtelenek meghallani ha nemet mondanak nekik.  Ők hajlamosak másokra hárítani a felelősséget saját életükért és manipulációval vagy követeléssel érik el azt, hogy a környezetük az ő terheiket cipelje. Folyamatosan megsértik mások határait, mivel családjukban nem találkoztak következetesen felállított határokkal. 

A harmadik mezőben   tartozik a narcisztikus személyiség, aki annyira el van foglalva saját magával, hogy nem veszi észre mások szükségleteit. 

A negyedik mezőben lévő   személyek megtagadják saját szükségleteiket, mivel félnek az érzelmi cserbenhagyástól, vagy a bűntudat, megfelelési kényszer megakadályozza őket a szükségleteik kifejezésében. Tagadják a vigasztalás, támogatás, bátoritás és gondoskodás iránti igényüket, mivel úgy gondolják a szükségletek kifejezése helytelen. Sokan félnek attól, hogy segítséget kérjenek, mások pedig nincsenek tudatában a lelki szükségleteiknek.

Az 1. és a 4.dik mezőbe a társfüggőségre hajlamos személyek tartoznak. Ezek a személyek elhanyagolják a saját szükségleteiket és a társuk szükségleteiért vállalnak felelősséget. A 2. és 3.dik mezőben azok a személyek tartoznak akik függők, vagyis rendszeresen sértik mások határait, illetve önmagukért alig vagy nem vállalnak felelősséget. A függésre hajlamos személyek vonzzák a társfüggöket, mivel az utóbbiak hajlamosak magukat elhanyagolni saját határaik hiányosságai miatt. Azok a személyek, akiknek a határaik bizonytalanok, gyakran önzéssel és szeretetlenséggel vádolják azokat akik egészséges határokat szabnak. 

A határok felállítása a párkapcsolatban komoly kihívásokat jelenthet azoknak a személyeknek akik nem tapasztalták meg a származási családjukban az egészséges határok meglétét. Mivel a helyzet nagyon ismerősnek tűnhet, sokszor észre se veszik az ezzel járó veszélyeket. Mit lehet tenni ilyenkor? Az első lépés minden esetben körbejárni a két fél származási családjának működését, tudatosítani hogy az ott történtek milyen mértékben vannak hatással a párkapcsolati életre. Azt is érdemes megnézni, hogy milyen különbségek és hasonlóságok mutatkoznak meg a távolság, közelség szabályozásában mind az eredeti családban, mind a párkapcsolatban. Az egészséges határok felállítása nem mindig könnyű feladat, ha egyedül nem megy érdemes igénybe venni szakember segítségét.